Már néhány perce ültem itt a gép előtt és nem tudtam eldönteni miről írjak. Nem mintha nem lenne semmi ötletem, de ezek annyira nagylélegzetű dolgok, hogy most már nem érdemes belekezdeni, késő van. Először arra gondoltam megírom, mennyire sajnálom, hogy nem tudtam elmenni Selmecre. Mert azért nem volt jó itthon maradni. Hiszen olyan ritkán adódik már, hogy hallgatók között lehessek, a kollégákkal való találkozásról nem is beszélve. Meg hát Selmec az Selmec. A sok jó sör, a finom ételek, meg az esti Szalamander, a másnapi szakestély a szállásunkon, mind vonzó programok.
Megmondom őszintén először arra gondoltam, hogy kimegyek ugyan, de megpróbálok kevesebbet járkálni. A felvonulást úgy gondoltam, hogy most nem megyek le a kiindulási pontra, hanem beülök kedvenc éttermembe a Böhm féle étterembe és eszegetek, iszogatok, és ha odaér a menet akkor beállok a sorba és az utolsó két - háromszáz métert már együtt tesszük meg. Aztán elvetettem az ötletet, hiszen nincs az rám írva, hogy fáj a lábam, mindenki azt hinné, hogy felvonulás helyett a kocsmázom amit mindig is helytelenítettem. Különösen zavart volna, hogy ha volt tanítványaim is így gondolják. Így aztán idén lemondtam kedvenceimről a Beef Stroganoffról, a Bryndzové haluskyról, a Steiger sörről. Jobb híján nézegetem az Internetre felrakott képeket. Az első válogatáson már túl vagyok. Örömmel láttam, hogy a debreceni kollégák lefényképezték a csillénket is amit a hallgatóink 6 éve toltak el innen Miskolcról. De szép is volt. Ugyanakkor a soproniak egy díszesre faragott rönköt toltak Sopronból. A szlovák szakaszon már együtt ment a társaság Selmec felé. És hát ne feledkezzünk meg a Dunaújvárosiakról sem. Életem egyik legfontosabb eseménye volt ez a csilletolás. Úgy hogy még ma is meghatódom ha látom a fényképét. Hogy ne csak én lássam "elloptam" a debreceniek képei közül, talán nem veszik zokon:
És ha már elindultam a lejtőn akkor megmutatom a Bryndzové haluskyt is ugyanonnan:
Én ilyesmiből kettőt szoktam lenyomni előételnek, aztán még simán lemegy egy Beef Stroganoff is mint főétel. Aztán 3-4 óra múlva még egy.
Na de most látom, hogy én a zárról akartam írni ami sikeresen ki lett cserélve Mályiban még a múlt héten, csak nem volt alkalmam írni róla. Nem a betét volt elromolva hanem a zár. Nagy szívás egy ilyen zárcsere, nem kívánom senkinek. Még az ellenségeimnek sem, pedig ők megérdemelnék. Érdekes paradoxon, hogy az emberek egyre erősebb és bonyolultabb zárakkal védik otthonaikat ami érthető és indokolt, baj csak akkor van ha a zár elromlik és be akar menni az ember.
A hátam mögött megy a TV-ben a Kaffka Margit novellájából írt "Levelek a zárdából". Írni akartam róla, de valahogy nem jött össze. Már sajnálom, megérdemelte volna, hogy a Morgómedve olvasói is lássák. Holnap 13.20-kor megismétlik az m2-n, érdemes megnézni. Egy kislány írja leveleit szeretett mamájának. És aki ezeket a leveleket felolvassa igazi tehetség, Tóth Ildikónak hívják és nem tudom mi lett vele, én nem ismerem. Megadhatnám a www.port.hu linkjét is de nem adom meg mert nem arról szól amit ők írnak. Ez a 40 perc szerintem nem a szerelemről hanem a szeretetről szól. Egy fiatal lánynak az anyja iránt érzett szeretetéről, aki ezt nem érdemli meg.
