Úgy gondolom nem kis gond ez manapság az iskoláknak. Persze a kezdeményezés nem rossz, a mozgás, a sport fontos az ember számára. Kár, hogy én ilyen lusta fajta vagyok, én is szívesen mozogtam volna többet, de a mi családunkban ez nem volt szokás. Ennek megfelelően jó húsban is voltunk mindnyájan. Apámnak is anyámnak is volt miből leadniuk mire eltávoztak az élők sorából.

Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek örökölik a szülők étkezési szokásait, ennek volt köszönhető a mi állandó túlsúlyunk is. Eltérések voltak a családban, de azért az egész család túlsúlyos volt.  Apám például nem tűrte meg a háznál a tejfelt, sajtot, így aztán mi gyerekek sem sokat ettünk. A csirkepaprikást nem ismertük, csak a csirkepörköltet. Ma ha lehet mindig teszek tejfelt a töltött káposztára, gyerekkoromban anélkül ettük. De még később is, amíg a szüleim éltek. Gondolom mondanom sem kell, hogy kefir meg joghurt sem sok fogyott a háznál. Szerintem semmi. Aludttej még csak csak, mert a tejek nálunk is megsavanyodtak, meg nagyanyám szerette kenyérrel enni. De azért nem sokat pusztítottunk belőle. Annál több húst, szalonnát, kolbászt, sonkát és egyéb hasonló dolgot.  Amíg otthon gyerekeskedtem nem nagyon volt gond, mozogtam én eleget, csak a klottgatyák fogytak nagy számban meg a zsíros kenyerek.

Aztán mikor elkerültem középiskolába és kollégiumba már nem tudtam leszaladgálni a príma menza kosztot. Voltak nekem próbálkozásaim önsanyargatásokkal a tornateremben szabad időmben, de hamar meguntam. Így aztán egész életemben küzdöttem a kilókkal.

Hát bízom benne, hogy ezek a plusz testnevelési órák érnek majd valamit. Bár látom, hogy nem kis gondot okoznak az iskolák igazgatóinak a rendelet betartása, de küzdenek derekasan. Nem tudom ma milyen padok vannak az iskolákban, de a mi iskolánknak még tornaterme sem volt. Tornaórán széttoltuk a padokat a fal mellé és középen ott volt a tornaterem. Lehet, hogy ez lesz a megoldás? Valamikor régen írtam is róla, talán érdemes elolvasni.