A december az mindig ilyen. Ez az év utolsó hónapja, sok szervezet gondolja úgy, hogy egy évzáró összejövetelre még szükség van, így aztán eléggé tele van a naptáram. Ráadásul még az embernek vannak magánéleti feladatai is, mint például tegnap nekem egy hasi ultrahang vizsgálat. Még mindig az epeköveim, sajnos még nem jutottam oda, hogy kiszedessem, érzem egyszer nagyon ráfázok. Na mindegy, kicsit még húzom aztán majd meglátjuk. Aztán ma ünnepeljük a Selmeci Akadémia 250 éves jubileumát, emléktábla avatás, zászlóátadás, időkapszula elhelyezés, úgy hogy lesz mára is program bőven. Este levezetőként még egy vacsora erdélyi barátainkkal, akik átutazóban Lengyelország felé megszállnak Miskolc Tapolcán. Holnap csak egy jó hangulatú szakestély lesz, napközben kicsit kifújhatom magam. Aztán szombaton egy ülés a fővárosban, vasárnap meg megérkezik a szokásos ukrán vendégem. Aki olyan félhivatalos féle. Úgy hogy nem panaszkodhatom. A jövő hét sem sokkal lazább de azt még meg is kell érni. Na nem siránkozom, majd pihenek a két ünnep között. Úgy hogy most csak beugrottam egy picit, hogy jelezzem, élek és nem untam meg a Morgómedvét, csak éppen az időm kicsit kevés. De jönnek még jobb idők is. Nem is túl sokára.