Tegnap mikor a kreditrendszerről írtam azt hittem hozzászólás hegyekkel kell majd megküzdenem, aztán nem írt senki. Nyilván a kedves olvasók azt hitték, hogy meghibbantam. Megmondom miért gondolom ezt.
Ebben a mi felsőoktatási rendszerünkben két szent tehén biztos van: egyik a bolognai rendszer, a másik pedig a kreditrendszer. Hát hogy jövök én ahhoz, hogy csak úgy megszüntetném bármelyiket is? Belátom balga ötlet volt, visszalépés a maradiság felé. Úgy hogy visszavontam, maradjon. Így is elég nagy a fiatalok elvándorlása az országból, mi lenne ha még ettől is jobb diplomásokat képeznénk mit amilyenek - igaz, jó néhány plusz félévvel - manapság elhagyják az iskolapadokat. Ma még kapósak a mérnökeink, közgazdászaink és még sok más terület képviselői. Mi lenne azonban, ha meghonosodna ismét egy kicsit kemény, poroszos oktatási rendszer, ha nem is olyan mint 30 éve, de azt megközelítő? Nyilván még kapósabbak lennének. A határok nyitva vannak, a hallgatói szerződések ugyan még napirenden vannak, szerintem maradnak is, de ez nem biztos, hogy gátat jelentene. Úgy hogy ünnepélyesen visszavonom javaslatomat a kreditrendszer eltörlésére. Bízom benne, hogy az illetékesek még nem tettek semmit ez ügyben, így nagyobb veszteségek nélkül is spongyát vethetünk kissé elhamarkodott és bohókás javaslatomra. Meg az is lehet, hogy nem is tehetnének semmit mert ez is valami uniós előírás, ami ránk nézve kötelező.
Egyébként azt meg, hogy a diákok 40 %-a nem szerez diplomát egyszerűen nem hiszem. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyengék irgalmatlanul hosszú idő után, de végeznek. Innen csak a legrosszabbak hullanak ki, de aztán tesznek egy felvételi vizsgát és ennek sikere esetén ismét elkezdik a tanulmányaikat. Nekem volt ilyen diákom. 2 év egyetem után ismét ott ült a középiskolások között és felvételizett. Néhány éve aztán sikeresen befejezte tanulmányait ő is és most már dolgozik valahol. Boldog férj és családapa.
