Én - sokakkal ellentétben - szeretem a lóhúst. Kár, hogy nehéz hozzájutni. Szívesen vennék jó vesepecsenyét vagy combot, hogy egy jó levest vagy pörköltet készítsek belőle. Régebben a Búza téren volt egy Lóhúsbolt, de lókolbászon és parizeren kívül mást ott sem lehetett kapni. Pedig szívesen kipróbálnám, hogy ne csak lókolbász formájában élvezhessem az ízét. Szeretem továbbá a bárány- és birkahúst, a kecskehúst, a vadhúsokat és mindenféle nyulat. Természetesen szeretem a marha-, sertés és baromfi húsokat is. Mindezt csak azért írtam le, hogy a kedves olvasó láthassa, hogy húst illetően én tulajdonképpen mindenevő vagyok. Már ami az itteni kultúrát illeti.
Visszatérve a lókolbászra elmondom, hogy miközben egy kis primőr erős paprikával gyűröm befelé a lógyulait gyakran elmélázom azon, hogy vajon honnan van ez a sok lóhús ezekbe a kolbászokba? Ugyanis lókolbászt majdnem mindenütt lehet kapni ahol kolbászokat árulnak. Régen ez nem így volt, de ma kétségtelenül reneszánsza van a lókolbásznak. És miközben eszegetem kedvenc csemegémet próbálom kitalálni, honnan lehet ez a sok lóhús. Hiszen ma már falun sem lehet lovakat látni, a szállítás autókkal történik. Ha nagyanyám ma fel szeretné mázolni a szobákat kimehetnénk a világból amíg lóganét tudnánk neki keríteni. Azelőtt meg elég volt kimenni a ház elé, Vadkan Miklós bácsi lovai bőven potyogtattak lócitromot. Tehát nincs ló a gazdaságban, nincs ló a megmaradt termelő szövetkezetekben sem. Vannak olyan lovak amelyeket módosabb emberek tartanak, időnként kilovagolás céljából. De ez azért nem olyan sok. Aztán van még a lóversenysport de ott sincsen jelentős mérvű elhullás. Vannak még szállodák amelyek tartanak lovakat, hogy a kedves vendégek ha úgy gondolnak lovagolhassanak is. Ami nagyon derék dolog, piacgazdaság van, ha van igény ki kell elégíteni. De ezek sincsenek túl nagy számban, így az elhullás mértéke szintén csekély. Tehát summa summarum arra a kérdésre, hogy honnan ez a sok lóhús amit ezekben a lókolbászokban felhasználnak nem tudtam és ma sem tudok válaszolni. Megmondom őszintén, hogy az is megfordult a fejemben, hogy esetleg disznó- vagy marhahús pótolja a hiányzó lóhúst. Amiből csak keveset tesznek bele, hogy lókolbásznak lehessen nevezni.
Igazán akkor zavarodtam meg amikor ez a lóhús botrány begyűrűzött hozzánk is és kiderült, hogy annyi a lóhús, hogy még marhahús helyett is azt használják fel. Igaz, nem nálunk de ha külföldön előfordul, előfordulhat nálunk is. Ami nem lenne éppen baj, ha megmondanák, hogy ez lóhús. De a botrány abból támadt, hogy nem mondták meg. Sőt marhahúsnak hazudták, ami nem szép dolog. Az emberek különfélék, nem mindenki eszik szívesen lóhúst, tehát nem illik vele akarata ellenére lóhúst etetni. Jogos tehát a hatóságok felháborodása amikor keresik a vétkeseket és mindent elkövetnek azért hogy ezek a lóhússal készített termékek kikerüljenek a piacról.
Az ember kényes arra, hogy mit eszik meg, én is elég finnyás vagyok, velem ne etessen meg senki semmit, amit én magamtól nem szívesen ennék meg. Ezért tartottam enyhének az ítéleteket anno a pirospaprika botrány idején. Ezért csukatnám le hosszú időkre azokat is akik alkoholos italokat hamisítanak. És nem lennék elnézőbb azokkal sem akik lóhúst használtak fel marhahús helyett. Ott viszont - mivel én szeretem a lóhúst - nem magam miatt követelném a szigorú eljárást, hanem mások miatt. Engem tényleg nem zavarna.
Most viszont teljesen meg vagyok zavarodva. Én eddig azt sem tudtam honnan van az a sok lóhús a lókolbászba. Most meg végképp nem értem, hogy nem hogy a lókolbászba jut elegendő, de még marad arra is, hogy marhahús helyett adják el. Honnan ez a sok lóhús, kérdem én tisztelettel? Nem bánnám ha valaki felnyitná a szemem.
