Van nekem még egy történetem az egyetemi éveimből, amikor úgy éreztem igazságtalanság történt velem.

A negyedik félévben volt és ezt onnan tudom, hogy akkor tanultuk a differenciálegyenleteket. Régi szép idők, amikor az ilyesmire még egy fél évet lehetett fordítani. A gyakorlatvezetőm egy közeli hatalmas vegyi üzemben mérnökösködött, munka után pedig gyakorlatokat vezetett az egyetemen. Történetesen az én gyakorlatvezetőm is volt. Megmondom őszintén már a gyakorlatok során láttuk, hogy nem fogtuk meg az isten lábát. Kicsit olyan tutyimutyi ember volt, a táblánál piszmogott csak a példával, nem értettünk semmit. Éreztük, hogy itt baj lesz ha eljön a számonkérés ideje. Félévente 2 zárthelyit kellett írni, arra kaptuk meg a gyakorlati jegyet, ezenkívül még volt vizsga is. Sőt e félév végén volt  a szigorlat is. Így aztán leballagtam a könyvtárba és kicsit körülnéztem az olvasóteremben. Találtam is egy könyvet, a Fazekas sorozat egyik kötetét amelyben szerepelt egy eljárás, amelyet elég egyszerűnek találtam, hogy megtanuljam. Meg is tanultam.

Aztán eljött a zárthelyi írás ideje, megkaptuk a feladatokat, én meg a friss tudományommal hibátlanul megoldottam az egyik feladatot. Azt amelyiket nem tudtam az előadáson elmondott módszerrel megoldani. A másik azzal is ment. Aztán eltelt valamennyi idő, a dolgozatokat kijavították a gyakorlatvezetők és az én gyakorlatvezetőm erre a példára nem adott egy pontot sem, mert nem úgy oldottam meg ahogy tanultuk. Hangsúlyozom, hogy a megoldás végig követhető volt egy olyan módszerrel amit a gyakorlatvezető ugyan nem ismert, de mások igen. Nem is méltányolta, hiába hogy az eredmény hibátlan. Na ez volt az a pillanat amikor úgy gondoltam, jobb lett volna ha egy főállású oktató vezette volna a gyakorlatokat. Ő otthon van, nyilván nagyvonalúbb lett volna. Ez az "ipari" ember meg nem tudta mit lehet mit nem, így aztán az én káromra döntött. Ami mind a mai napig bosszant, és felháborít. Én a 38 év alatt amíg tanítottam soha nem követtem volna el ezt a hibát. Ha az eredmény jó volt és követhető elfogadtam. De hát nem vagyunk egyformák. Aztán nem sokáig volt ő alkalmazásban, a következő félévben érdeklődtem utána, már nem volt meg. Valószínűleg nem csak nekem lehetett vele problémám.