Szívesebben adtam volna a mostani írásomnak a Nyúlpaprikás címet, jobban hangzik mint ez a kissé snassz Nyúlpörkölt, de hát ez valóban nélkülözte a tejfölt, anélkül pedig ez bizony csak egy egyszerű, fapados nyúlpörkölt. Hogy miért nem tettem bele tejfölt? Hát mert kicsit félek még tőle. Mikor egy ismerősöm a műtétem kapcsán azt írta, hogy nekünk még évtizedek múlva is be kell érnünk e g y kanál tejföllel a töltött káposztán meglepődtem egy kicsit. Ugyanis én úgy tudtam, hogy a töltött káposzta az amit kerülnöm kell majd, nem pedig a rajta lévő tejfel.
Na mindegy, egyelőre óvatos vagyok, tehát amit tegnap főztem az tényleg nyúlpörkölt volt. Amit mellesleg legalább 30 éve nem ettem. Azelőtt viszont annál többet. Sőt, gyerekkoromban még annál is többet. Ugyanis a nyúltartás faluhelyen akkoriban nagyon megérte. Fűért mindig ki lehetett szaladni a falu szélére. Lóhere, sőt még a lucerna is megtermett az árokparton, csak le kellett szedni, a nyuszikák meg boldogan tömték magukba. És nőttek, növekedtek. És hálaistennek szaporák is voltak. Így aztán ha a hentesnél nem volt hús, ami gyakran megesett akkoriban, apám csak tarkón vágott egyet, gyorsan megnyúzta, aztán anyám már tette is fel a tűzhelyre. Amíg a nyuszika puhult a paprikás, fűszeres lében elkészült a nokedli is. Az ablakban ott állt a dunsztos üveg a kovászos uborkával, soha nem hiányzott amíg melegen sütött a nap. Fejedelmi ebédek és vacsorák voltak ezek. Mi gyerekek jobban szerettük mint a csirkét vagy tyúkot mert ezeknek négy combjuk volt. Anyám szegény beérte valami értéktelenebb darabbal is, így aztán apámmal meg a bátyámmal mi ettük meg mind a négyet. Már nem emlékszem hogy osztoztunk meg hárman a négy combon, de hogy mi ettük meg az biztos. De lehet az is, hogy apám megette a magáét, egyet meg anyám eltett neki vacsorára vagy másnapi ebédre. Mi a bátyámmal úgyis csak összevesztünk volna rajta.
Hát ez jutott eszembe a tegnapi nyúlpörkölt kapcsán amihez a hozzávalókat az egyetemhez közeli üzletben vettem meg. Régebben kacérkodtam már vele, most jött el az idő, hogy be is raktam 2 adagot a bevásárló kocsimba. Az elkészítésénél semmi különösebb trükköt nem alkalmaztam, úgy készítettem el mintha csirke vagy sertés lett volna. Nokedlit én nem tudok csinálni, de a szarvacska sem volt rossz. Hozzá kovászos uborka helyett megtette a fejes saláta is. Az aperitifet kihagytam, mégis csak lábadozó ember vagyok, de egy pohárka muskotályt nem tagadtam meg ettől a kiváló nyúlpörkölttől. Ma viszont kicsit soványabbra fogtam a kosztot, reggelire beértem 2 virslivel, ebédre meg parizerrel és juhtúróval valamint retekkel. A vacsora még előttem van, de itt sem tervezek elhajlást. Talán egy kefirt megeszem majd, igen puffadoznak már a hűtőben, még kárt csinálnának ha kidurrannának. Desszertnek meg megeszem majd néhány karika lókolbászt, mert hús nélkül nekem nem vacsora a vacsora. Apámnak sem volt az.
Van még egy nyúltörténetem, sőt nem is egy hanem kettő, lehet, hogy majd elmesélem azt is. De már csak egy másik alkalommal. Ja igen, még valami. A képen látható pörkölt nem az én általam készített, ezt az Internetről szedtem le. Csupán az írás hangulatát szeretném javítani vele.
