Egy kicsit eltűntem, de itt vagyok. November végén, december elején mindig sok a szakestély, a megemlékezés, ezekkel vagyok elfoglalva mostanában. Pénteken este volt a XVIII. Eljárástechnikai Szakestély, amely egybeesett az intézet alapításának 90 éves évfordulójával. Az új aulában volt, kicsit tartottam tőle, hogy hideg lesz, de nem így volt, nagyon kellemes melegben üldögéltünk. A szakestély jó volt, nem is emlékszem meddig tartott, talán fél 12-ig. Ez az a szakestély ahol nagy számban szoktak megjelenni a korábbi években a szakon végzettek is. Jó volt beszélgetni egykori tanítványaimmal, meg azokkal is akik még ide járnak, csak újabban kevesebb az alkalmunk találkozni, beszélgetni.
Szombaton napközben jó volt egy kicsit lustálkodni, olvasni, aztán fél 4-kor indultam az Egyetemvárosba felvenni 2 végzős hallgatót, akik meghívottak voltak azon a szakestélyen ahová én is tartottam. Évek óta hívtak korábban végzettek, a "Szent Borbála" Baráti Társaság tagjai, idén aztán el is jutottam. Be is jelentkeztem és tegnap kora este el is indultunk Erdőbényére.
Kedves, barátságos kis falu ez az Erdőbénye, a Tokaji borvidéken található, nem messze Tolcsvától. Van egy szállodája a "Hotel Magita" ahol kényelmesen megpihenhet a borozásban megfáradt vendég. Egy bajom volt vele, hogy nagyon meleg volt a szobában, bár ez azért csak néhány percig zavart amikor éjjel 3-kor lefeküdtem. A szakestély jó volt, a résztvevők között itt is voltak korábbi tanítványaim. Ez úgynevezett "ipari" szakestély volt, a résztvevők már lehúztak egy-két évtizedet az ipar valamely területén. Az átlagéletkor ennek megfelelően olyan 40 év körül lehetett, vagy talán egy kicsit több. Számomra érdekes volt, hogy egy borospincében voltunk, az Illés Pincében, ennek megfelelően nem a sör, hanem a bor volt a szakestély hivatalos itala. A résztvevők köre jól összeszokott társaság, évente szokták megrendezni a Borbála szakestélyt ugyanitt, nagyjából hasonló körülmények között. Úgy gondolom ha meg tudom oldani jövőre is elmegyek, jól éreztem magam. Sajnos az emlékpoharat amit elhozhattam volna éjszaka ott felejtettem, így aztán az emlékeimben őrzöm az elmúlt éjszaka eseményeit.
Örömmel számolok be arról, hogy holnap viszem szervizbe a kocsimat, beszerelik azt a ketyerét ami majd jelez ha rajtafelejteném a világítást. De jó lesz, nem kell többé nyugtalankodnom, hogy vajon kikapcsoltam-e a világítást. Holnapután pedig a falumba utazom Borbála ünnepségre. Ez is jó lesz, majd beszámolok róla, valószínűleg szerdán.
