A megyei lap szilveszteri számában olvasom, hogy ki mit csinál a kidobásra szánt, de még ehető élelmiszerekkel, de főleg készételekkel. A többség azt csinálja amit én is egy időben, hogy kiteszi a kuka tetejére, vagy egy szatyorban felakasztja a kukára. Az egyik nyilatkozó - a hajléktalanellátás szakértője - viszont azt mondja, hogy ez nem jó megoldás, mert soha nem lehet tudni, hogy a kihelyezett étel nem romlott-e. Ő inkább azt szorgalmazza, hogy a népkonyha az ünnepek alatt is működjön. És itt már keverednek a dolgok. Mert - ahogy ő mondja, a népkonyha - a hajléktalan ellátás része, míg a kukára kihelyezett ételt inkább a kukázóknak szánják. Akik jönnek is, elég nagy számban és nem csak ünnepnapokon.

Az, hogy az étel romlott vagy nem szerintem nem kérdés. Az emberek (ma még) vannak annyira lelkiismeretesek, hogy romlott ételt nem fognak egy szatyorban a kukára akasztani vagy a kuka tetejére helyezni. Ha meg mégis van ilyen alávaló ember vannak az embernek érzékszervei is, látja az ételt, meg is szagolhatja, sőt óvatosan meg is kóstolhatja ha az előző két "teszt" kedvező eredménnyel járt. Nekem viszont ezzel a kukára helyezéssel kapcsolatban kedvezőtlen tapasztalataim vannak. Gyakran megtörténik ugyanis, hogy a kihelyezett ételt az érkező kukázó megnézi és ha nem tetszik neki szó nélkül bedobja a kukába a szemét közé. Ennyi. Szerintem valami miatt ezek az emberek utálják egymást és ahelyett, hogy támogatná egyik a másikat, betartanak egymásnak. Szomorú, mert a bajban össze is tarthatnának. Hát sajnos ez van.

Egyébként van egy jó hírem is. Vettem egy használt számítógépet. Decemberben akciós volt, maradt még egy januárra is, azt megvettem. Nagyon elégedett vagyok vele, most látom csak mennyi időt vesztegettem el azzal, hogy vártam a gép előtt. Igaz, közben újságot olvastam, de akkor is. Aztán van még egy jó hírem, vettem még egy pulóvert és még egy inget ebben a miskolci speciális boltban a Weidlich udvarban. Inget még szeretnék venni, de most nem volt több. Hát így élünk mi itt a végeken.