Ma marhasültet ebédeltem. Régóta készülök már rá, legközelebb néhány hete voltam hozzá mikor a húsboltban ahol a lókolbászt szoktam venni láttam valami marhahúst, már nem is tudom a marha melyik része volt. A hölgy aki mindenes a boltban ajánlgatta, de mondtam neki, hogy szerintem ez sütni nem a legjobb, ő meg rám hagyta. Pedig csak egy szót kellett volna szólnia a hús mellet, hogy dehogynem és már vittem volna. De nem szólt, kicsit szomorúan, de rám hagyta. Hát ez nekem nagyon szimpatikus dolog volt. Pedig lehet, hogy ugyanúgy nyak volt mint amit tegnap vettem, bár kétségtelen, hogy külsőre ez a tegnapi egy kicsit szebben nézett ki.
Tehát tegnap megvettem, ma pedig ebédre megcsináltam a felét, a másik felét pedig vacsorára fogom. Jó bő ebédem volt, alvás is volt délután, kicsit kitolom a vacsoraidőt. Nemrégiben olvastam hogy lehet még este enni mert üres gyomorral nem lehet elaludni, tanúsíthatom tényleg így van, tehát elalvás előtt 3 órával ehetünk még utoljára. Úgy gondolom, hogy fél 1 előtt itt nem lesz villany- és egyéb oltás, úgy hogy még ráérek. Megírom ezt amit elkezdtem aztán utána felteszem sülni.
Egyébként ez a marhasült onnan jött, hogy majdnem 30 éve Moszkvában mikor vendégségekbe jártam barátaim feleségei gyakran sütöttek főfogásként marhahúst. Én ezen csodálkoztam, mondtam is, hogy hát a marhát főzni is sokáig kell, el sem tudtam képzelni, hogy a marhasültet fél-egy órai sütés után meg lehessen enni. Aztán mondták, hogy persze a főzés 100 fokon történik, a sütés ennél magasabb hőmérsékleten. Hát ez igaz, gondoltam én. Nagyon is igaz, ez nekem is eszembe juthatott volna. Na ezt a marhasültet kívántam meg én néhány héttel ezelőtt.
A kintiek egyébként azért szerettek marhát sütni mert a disznóhús elriasztotta őket. A Szovjetunióban a disznók bontásával nem sokat lacafacáztak, szerintem fűrésszel keresztbe felszeletelték és kész. Vagyis a vastag hússzelethez legalább olyan vastag szalonna is tartozott. Amit attól tartok az asszonyok kidobtak, nem úgy mint én. Nagy ínségemben csináltam belőle zsírt, töpörtyűt meg időnként abált szalonnát, jó sok fokhagymával. De hát ezeket a dolgokat az ottaniak nem ismerték, tehát tényleg egy megoldás látszódott, kidobni az egészet. És persze a zsírtól megszabadított húsból kiváló pörköltet főztem a kollégiumi konyhában amihez elég sok élményem kötődik. A szarvacskát meg megvettem az ottani magyar boltban, ami viszont megér egy önálló írást is, egyszer majd sort is kerítek rá. Megéri, szerintem nagyon érdekes lesz.
Ha már szóba jött a kollégiumi konyha az írásom végén egy linket talál a kedves olvasó, klikkeljen rá és némi vidámságban lesz majd része. A Szovjetunióban minden kollégiumi konyha ugyanúgy néz ki, ilyen volt az enyém is.
Visszatérve a mai ebédhez a tegnap vett marhanyakat felszeleteltem, megszórtam magyaros fűszerkeverékkel és bő olajban kisütöttem. Először egy keveset fedő alatt pároltam, aztán zsírjára sütöttem. Egy picit rágós volt, de azért a főtt rizzsel fenséges eledel volt. Ha "rendes" ebéd van meg szoktam adni a módját, előtte megiszom egy picike pohárnyi valamit, ma például Jagermeistert, az ebédhez pedig egy kevéske bort. Ma például bikavért, amit egy barátomtól kaptam néhány hónapja mikor Miskolcon járt.
Egerből jött, ő az akinek egyszer megcsináltam az Internetét, kaptam egy flakon bort, ami rá is ment a büntetésre amit a Bartók Expresszen fizettem ki. Abból indultam ki ugyanis, hogy hely van, kalauz van aki helyjegyet adjon, tehát semmi akadálya, hogy Füzesabonyból hazafuvarozzanak. Mikor elszaladt mellettem még utána is szóltam, hogy jöjjön már vissza és adjon egy helyjegyet. Adni nem adott, viszont megbüntetett 1000 forintra. Elég régen volt, ez ma már lenne 5000 forint is, ha nem több. Ez nagyjából megfelelt az 5 liter ajándékba kapott bikavér árának. Persze nem bikavérét mentem én oda, barátságból csináltam amit csináltam, de hát mégis csak gazdagabb lettem néhány liter kiváló borocskával. Egészen Szihalomig, mert akkorra végeztünk a kalauzzal.
Tehát a finom ebédhez finom bor dukál, ez is teljesült Ottó barátom ajándékából. És persze savanyúság. A rizs felét ettem meg, óvakodom a sok szénhidráttól, a másik fele a vacsorához lesz feltálalva. Most már a jégert kihagyom, egy nap kétszer nem lehet. A bor marad.
Végezetül az ígért videó, melynek címe ukrán kollégisták szórakoznak. Alcíme: ne babráld a másét!
http://rutube.ru/video/a8566fc5626f011899ef475116ff0e7d/
