Úgy néz ki mégis lesz néhánynapos nyár. Mert ami eddig volt az nem volt az. Tegnap már egész jó idő volt, ahogy nézem ma sem lesz rosszabb. Megpróbálok egy kicsit nyaralni Mályiban, ezért ha elmaradnék az írással ez azért lesz. Egyébként Mályiban nem sok újság van. Kismorzsiékat idén még nem láttam, pedig a gazdiék időnként kijönnek. Odafelé elkerülöm a házat, körbe megyek, hazafelé már nem. No ilyenkor szoktam benézni az udvarra. Bár ha kint lennének tőlünk is látnám őket.
Egyébként hiába van jó idő nincs nagy élet Mályiban. Az utakon alig látok embereket. Valószínűleg azok akik távolabbról járnak még az eget nézegetik, a közelebbiek meg maguk sem hiszik el, hogy érdemes lenne kimenni. Tegnap én is majdnem visszafordultam, mire a város szélére értem már teljesen el volt borulva. Viszont eldöntöttem, hogy most nagyon fogok hinni a meteorológusoknak és mentem tovább. Nem bántam meg. Ma is megyek, de már több napra tervezem. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. TV-t már nem kell néznem, az égből az én antennámmal már nem jön semmi, ezekért a műsorokért meg én nem veszik semmi ketyerét. Kiviszek egy videót néhány kazettával, altatónak nézek majd valamit.
Ha már itt tartunk, vasárnap 13.10-kor vetítik a Duna TV-n a "Pacsirtá"-t, tudom sokan látták, de jó filmeket sokszor meg lehet nézni. Azért egy régebbi filmajánlatomat belinkelném ide Mást nem nagyon látok a közeli napokra. Én meg majd olvasok. Könyveket, mert újságot és folyóiratot olvastam már eleget.
Néhány napja fejeztem be Palotai Boris két regényét, a "Kegyetlen ifjúság"-ot és a "Keserű mandulá" -t, mindkettő nagyon jó regény, ajánlom mindenkinek. Könyvtárakban talán még megvannak. Én másodszor olvastam, emlékszem előszörre is mély benyomást tett rám mindkettő. Utóbbiról találtam egy rövid ismertetőt is Legeza Ilona értékes gyűjteményében, így most idő hiányában őrá hagyatkoznék. Az előbbi pedig egy először félárva, később teljesen árva bakfis tragikus sorsáról ír. Nekem egy kötetben van meg mindkettő, felteszem a polcra Raffai Sarolta "Egyszál magam" című kötete mellé, amely gyűjteményem egyik legértékesebb darabja. És ahol már ott sorakoznak Galgóczi Erzsébet írásai is. Mert olvasni jó. Ami még jobb, hogy most már idő is van rá. Ennek jegyében köszönök el, majd jövök.
