Eltörött a kedvenc findzsám. Nem teljesen, csak a füle tört le. Lelöktem az íróasztalról, ez okozta a bajt. Nem kőre esett hanem csak a padlószőnyegre, de ez is elég volt ahhoz, hogy ne legyen füle többé. Nézegettem és megállapítottam, hogy fül nélkül is van élet, már ami a findzsákat illeti, jó lesz ez még attól, hogy nincsen füle. Aztán mikor eljött az ideje nekiláttam elmosni. Na ezt nem kellett volna. Néhány másodperc múlva már csorgott is a kisujjamból a vér. Hát persze, hogy lehettem ilyen tökéletlen? Nem számoltam vele, hogy a csonk széle éles is lehet. Így aztán sajnálattal ugyan, de kidobtam és kineveztem egy másikat kedvencnek.
Azért sajnálom ezt a kidobottat. Szép, formás darab volt, se nem nagy, se nem kicsi. A felirata is ízléses volt, funkcióját tekintve egy beiskolázást segítő darab volt. Tervezői úgy gondolhatták, hogy ez a kis csésze valamelyest csökkentheti beiskolázási gondjaikat. Hogy ez sikerült-e nem tudom, nekem viszont kedvencem volt. A kávémat szoktam inni belőle, jó hosszúra elkészítve, egy kis zacskó tartalmát forró vízbe öntve, meg hát kicsit besegítettem a zacskóban lévő édesítőszernek is 9-10 darab édesítő tablettával. Gyorsan elkészíthető és nagyon finom kávé, imádom. Ezzel kapcsolatban elmesélek valamit.
Közel 20 éve már, hogy egy 10 év körüli fiúcska lejmolt Kispesten a Metrónál, nem sokat kért csak pár forintot. Jól öltözött volt, olyan rendes családból való. Mint mondta gumicukorra kell. Mikor odaadtam neki a pénzt csak megkérdeztem, hogy nem szégyelli-e ezt a kéregetést? Csak annyit mondott, hogy "...igen, de úgy imádom. "Hát ez valóban méltánylandó ok. Így vagyok én is ezzel a kávéval. Újabban néha kakaót is csinálok, azt is nagyon szeretem, Igen finom tud lenni. A kakaó por már itt áll évtizedek óta a konyhaszekrényben, csak most kaptam rá.
Egyébként ezt a findzsát néhány éve kaptam, amikor tanszékünkön harminc év után váratlanul megjelent néhányad magával egykori aspiránsunk, aki ma már tanszékvezető professzor, de volt már dékán is egy kurszki egyetemen, a findzsán is ennek az egyetemnek a neve szerepelt összes elérhetőségével. 4 évig élt Miskolcon, közöttünk dolgozott a tanszéken, aztán a negyedik év végén megvédte kandidátusi disszertációját és hazautazott. Vett olcsón egy Volgát, azt időnként javítgatta, készítette fel az útra, Kurszk ugyanis elég messze van. Aztán egyszer csak elindult vele hazafelé. Gondolom rendben meg is érkezett. Szépen megtanult magyarul, egy év után felesége is eljött és az egyik tanszéken találtak számára munkát.
Nos ez a fiú jött vissza, vele volt a rektor főnöke is meg még 2 kollégája. Pesten voltak konferencián, onnan ugrottak le. Beszélgettünk egy jó órát, aztán hívtak egy taxit és elmentek fürödni a Termál fürdőbe. Gondolom a kurszki kollégák is kíváncsiak voltak a mi híres Barlangfürdőnkre. A látogatást nem írnám le részletesen, leírtam már egyszer, javaslom olvassuk el. Az utolsó két bekezdés tartozik mai írásomhoz, itt találjuk. Klikkeljünk rá bátran a kép jobb oldalán látható linkre is, is láthatjuk őt is. Nagyon szimpatikus ember, én igen szerettem mikor itt volt. Rögtön az elején olvashatjuk, hogy 1979-ben védte meg kandidátusi disszertációját magyarul a Miskolci Műszaki Egyetemen, ami nem teljesen helyes megnevezés, de most ne vesszünk el a részletekben. Idáig kávézás közben mindig eszembe jutott az én Szergej barátom, hát a jövőben ez sajnos valószínűleg már elmarad.
