Két éve, hogy egy laparoszkópos műtéttel eltávolították az epehólyagomat a benne lévő kövekkel együtt. Hálaistennek jól vagyok, a hólyag nem hiányzik, tulajdonképpen ugyanazt eszem mint korábban, sajnos a mennyiség sem lett kevesebb, mégsincsenek panaszaim. Valószínűleg szerencsés alkat vagyok. Azóta sokszor eszembe jutott, hogy ha meghaltam volna észre sem vettem volna. Tudom, hogy egy epeműtét rutinműtét, de azért mégiscsak másfél órát kotorásztak bennem, miközben el voltam altatva, előfordulhatott volna olyan eset, hogy nem élem túl a műtétet. Mondjuk a szívem miatt. És mint írtam, észre sem vettem volna.

Megpróbálom rekonstruálni a műtét előtti pillanatokat onnan, hogy egy betegszállító vagy műtős elvitt az egy emelettel lejjebb lévő műtőbe. Itt szépen átmásztam a műtőasztalra és többen elkezdtek - úgymond - dolgozni rajtam. Az előbb említett úr leborotválta a műtéti területet, bekapcsolta a monitort, ezt még megcsodálhattam, közben még ketten csináltak rajtam valamit, nem is tudtam figyelemmel kísérni hogy mit, olyan gyorsan történtek az események, hogy csak kapkodtam a fejem. Aztán megjelent egy mosolygós hölgy műtétre beöltözve, kitaláltam hogy ő lehet az aneszteziológus, őt még megcsodáltam, a mosolygósságát, a kedvességét és ettől a pillanattól fogva elszakadt a film, nem emlékszem semmire.

A legközelebbi dolog amire emlékeztem, hogy az ágyamon fekszem, nagyon fázom és többedmagammal örülök annak, hogy felébredtem, ugyanis akkor volt az egészségügyi szakközépiskolásoknak a gyakorló napjuk is. Én még annak is, hogy nem egy nagy vágás, hanem 4 apró kis lyuk van rajtam. Vagyis olyan gyorsan elaltattak, hogy még arra sem volt időm, hogy eszembe jusson, mi van ha nem ébredek fel többé? Tehát summa summarum halálfélelem szóba se jött, olyan gyorsan zajlottak az események. Néha eszembe jut, hogy jó lett volna-e ha van pár percem, hogy elmélázzak azon mi van ha meghalok? Azt hiszem nem. Ez így volt jó, így van jó, hogy a betegnek ne legyen ideje műtét előtt ezen merengeni. Lehet, hogy az iskolákban is így tanítják? Vagy csak így jött ki a lépés? Nem tudom. Mindenesetre én jól jártam, eszembe sem jutott, hogy baj is lehet. Nem is lett. :)