Tegnap beugrottam az egyik húsboltba. Nem oda, ahonnan a hurkáimat szoktam beszerezni, hanem egy másikba. Látom gusztusos májas hurkák sorakoznak, mögöttük sütnivaló kolbászok. Nézem az árat, ki van írva, hogy véres hurka ennyi és ennyi. Nem láttam viszont a májas hurka árát. Közben a hentes röviden elmondta, hogy nyáron nem készítenek véres hurkát, ami tényleg helyes dolog. Ezek után úgy gondoltam, hogy ha nincs kiírva akkor az ott lévő májas hurkának is ugyanannyi az ára. Mondtam adjon 6 darabot. Rátette a kért mennyiséget az elektronikus mérlegre, látok 3 számot, egyik sem annyi mint az egyetlen hurkás (véres hurkás) feliratú árcédulán van. Kérdezem mik ezek a számok? Mondja hogy mik, egyikre azt mondta, hogy az egységár. Értem, tehát az egységár nem ugyanaz mint ami az árcédulán van. Érdekes dolog, a mérnöki precízségem egy kicsit berzenkedik a dolog ellen, nem beszélve a fogyasztóvédelmi vénámról. Némi morgás után kifizetem és elhozom.
Ma ismét arra volt dolgom, beugrottam megnézni mi a helyzet. Ahhoz nem volt bátorságom, hogy megnézzem van-e változás és kiforduljak a boltból, így aztán vettem két szál sütnivaló kolbászt is. Közben meg megnéztem a hurka árakat, tegnap óta semmi változás. A nemlétező véres hurka ára kint van, nincs viszont kint a létező májas hurka ára. Eszembe jutott a régi vicc az angol lord és az újgazdag pázsitjának minőségéről. Nem mindegy kérem, hogy azt a bizonyos pázsitot 200 éve nyírják vagy csak 20 éve. Ami most már 25 év.
