Sokakkal ellentétben én át szoktam bogarászni ezeket a postaládába dobált akciós áruismertetőket. Az egyikben látom, hogy kedvenc fogkrémem le van árazva 1799 forintról 1359 forintra. Hát ez szép dolog, 400 forintot elengedni. Más fogkrémeknek ez már az ára szokott lenni. Egyébként túlzás volt ezt a fogkrémet kedvencnek nevezni, semmi olyan tulajdonsága nincsen amit nagyon szeretnék benne. Egyszerűen arról van szó, hogy ebben bízom legjobban, erről gondolom azt, hogy ha ezzel mosom a fogam kevesebbet fogok fogorvoshoz járni és később fogok éjszakára megválni a fogaimtól. Egyszer nagyon régen ezt a fogrémet ajánlotta a fogorvosom, akkor döntöttem úgy, hogy ezt fogom használni. Kicsit húzós az ára, de a fogorvosi költségek sem alacsonyak. Úgy hogy maradt ez. Az olvasó bizonyára tudja melyikre gondolok. Na de 1799-re tartani 75 ml fogkrémet azért már túlzás. Még ha le is árazzák 1359 forintra akkor is. Tudom, hogy piacgazdaságban mindent annyira tartanak amennyire akarnak, aztán vagy megveszi a fogyasztó vagy nem, na de szerintem azért túlzásokba nem volna szabad esni. Persze eszembe jutott az idevágó vicc is, amikor a boltvezető kiküldi az eladót, hogy árazza le például a fogkrémet. Ő leemeli a polcról az árcédulát, az ár fölé felír egy magasabb árat, majd rögtön át is húzza. Hát erről ennyit.
Egy mondatot még a "Csalóka napfény 2." második részéről amit este sikerült megnézni. Én nagyon rossz filmnek tartom. Szerencsére a filmművészetben nincs az, hogy egy ilyen filmmel megkérdőjeleződnek korábban készített filmek is. Az eredeti, első film tényleg csodálatosan szép film, egyik kedvencem lesz a jövőben is. És tökéletes munka is.
Sajnos a "Falfúróról" lemaradtam, valami miatt bekapcsolódott a videó (lehet, hogy álmomban rátenyereltem a távirányítóra) és nem indult el a beprogramozott felvétel. Szerencsére megvan a YouTube-on is, ma este meg is nézem:
https://www.youtube.com/watch?v=u0mVntIhvyk
