Nézem a riportot Miskolcról a közlekedési vállalat sztrájkjáról. A riporter mondja, hogy mit hallott nevük elhallgatását kérő dolgozóktól. Egyszer én is kértem nevem elhallgatását, amikor betelefonáltam a helyi rádióba, ahol a az akkori közlekedési vállalat vezetőitől lehetett kérdezni. Telefonlásom után 10 perccel már hallhattam is kérdésemet a nevemmel együtt. Azóta sem kérdezek sehol semmit, egyszerűen nem bízom benne, hogy tényleg név nélkül fog elhangzani a kérdésem vagy véleményem. Egyébként azt kérdeztem, hogy mikor fog megállni a 29-es busz az egyetemnél? Az egyetemiek ebből azt is kikövetkeztethetik, hogy nagyjából mikor lehetett ez a betelefonálás. Már én sem emlékszem pontosan, de jó régen volt.
Egyébként nem mindig voltam ilyen bezárkózó. Egyszer ballagtam egy téren keresztül és megállított egy újságíró és egy fotós, hogy mi a véleményem arról, hogy a híres ökölvívónkat padlóra küldte ellenfele. Én megálltam és elmondtam, hogy ez bizony várható volt. Ha az illető kevesebbet tölt a médiában való szerepléssel és többet az edzőteremben lehet, hogy elkerülhető lett volna ez a vereség. Nagyjából ennyit mondtam, a fotós lefényképezett, én meg mentem tovább. A fényképes riport meg is jelent egy helyi bulvárlapban. Nagyon büszke voltam magamra, mert soha nem érdekelt a sport, nem is értettem hozzá és mégis milyen snájdig nyilatkozatom sikeredett.
Ezzel kapcsolatban van még egy történetem. Egyetemi szobatársam rendszeresen vette a Totó szelvényeket, de soha nem nyert. Egyszer szóvá tettem a dolgot, megjegyeztem, hogy minek totózik ha soha nem nyer? És utaltam rá, hogy pedig nem is nagy dolog ez az egész, hiszen csak a meccsek eredményeit kell eltalálni, márpedig ha az ember ismeri a csapatokat nyilván helyesen fogja kitölteni. Erre felkapta a vizet, lerohant venni egy szelvényt majd feljőve odalökte nekem, hogy töltsem ki. Kitöltöttem, csupán a csapatok hangzása meg addigi híre alapján. Gőzöm nem volt róla, hogy ki győzhet. Lett egy tízesünk, kaptunk vagy 120 forintot (1972-ben), hogy mi lett vele nem tudom. A legszimpatikusabb verzió az, hogy vettünk egy csomó virslit meg sört és zabáltunk egy jót. Ilyet gyakran csináltunk. Ennek ellentéte lehetne, hogy zsebre vágtam a pénzt szemébe nevettem és ezzel el volt intézve a dolog. Hát ha így lett volna nem lennék büszke magamra. Bízom benne, hogy inkább az előző volt. Két év múlva megkérdem majd, akkor lesz 45 éves találkozónk. Vagy jövőre, mert akkor meg 50-éves találkozónk lesz Esztergom-Kertvárosban.
És ha már egyetem, nemrég voltak a diplomaosztók nálunk. Ha valaki szívesen megnézné milyen egy diplomaosztó a Miskolci Egyetemen itt megtalálja. A felső a műszaki karoké, az alatta lévő a többi karé. Figyeljünk fel a címben lévő második szóra. Kedves Morgómedve olvasó, Ön is így írná? Vagy Ön a másik táborba tartozik?
