Legutóbb meséltem a főnöki díványról, amin a főnököm aludt hétfőtől péntekig. Meg én pihentem ki a nászút fáradalmait, amíg be nem toppant. Nem szorosan a díványhoz kötődik az alábbi történet, bár a főnököm azon ült miközben mi a dívány előtti kávézó asztalnál egy-egy széken. A mi az az egyik idősebb kolléga volt és én. Én talán néhány éve lehettem a tanszéken, volt egy közös tárgyunk, ő tartotta az előadásokat én meg a gyakorlatot. Ezzel kapcsolatban mehettünk be a főnökünkhöz ebéd után valamit megbeszélni. Én viszonylag nyugodtan néztem a megbeszélés elé, ő volt a főnök, ő vezette fel a problémát, én csak úgy ott voltam. Kicsit unatkoztam is.
Namármost azt tudni kell, hogy az én főnököm igen korán kelt. Fél 5-kor már a tanszéki fotólaborban kialakított zuhanyzónál tisztálkodott, viszont ebéd után mindig rájött az álmosság. Le nem dőlt, de előfordult, hogy a fotelben el-elszunnyadt egy kicsit. Így volt ez most is. Mi bevonultunk kettecskén, leültünk és a kolléga elkezdte a mondanivalóját. Kicsit körülményes ember volt, körülményes fogalmazással, úgy hogy a harmadik-negyedik körmondatnál láttam, hogy a professzor úr szeme kezd lecsukódni. A test és értelem még küzdött az egyre súlyosabb szemhéjakkal, de az álmosság csak győzött és néhány perc múlva a professzor úr szemmel láthatóan már az álmok birodalmában járt. A kolléga meg nyilván nem tudta, hogy mit csináljon? Két lehetőség volt: vagy tovább beszél mintha észre sem venné az alvó főnökünket, vagy elhallgat és csendben megvárjuk amíg felébred. Mind a kettő elég nevetséges helyzetet jelentett. Az előbbit választotta, talán csak egy kicsit megemelve a hangját. Jól tette, mert egykori főnököm szép csendben kinyitotta a szemét és minden úgy folytatódott mintha mindvégig ébren lett volna. Én persze ifjú és bohó fiatalként kissé nehezen nyomtam el a nevetést, látva hogy a kolléga egy alvó emberhez beszél. Én csak kibic voltam, akinek mint tudjuk semmi sem drága. Ezek után vonjuk le a tanulságot: ebéd utánra ne tervezzünk megbeszélést, különösen ne egy olyan emberrel aki fél 5-kor kelt. Mint én is most. Igaz, nekem nincs megbeszélésem, viszont tervezek egy egy-két órás szundikálást. Remélem sor is kerül majd rá.
