A megyei lapban rendszeresen jelentkezik Sz. I. újságíró jegyzeteivel, amelyekben régi miskolci dolgokkal foglalkozik. Én szeretem ezeket az írásokat. Legutóbb a vállalati autók sofőrjeiről írt. Leírt egy esetet amely arról szólt, hogy a párt megyei első titkárát hogyan hagyta ott sofőrje egy útmenti parkolóban.
Az történt ugyanis, hogy Pestről hazafelé jövet az első titkár elvtárs kérésére megálltak egy parkolóban. A főnök kiszállt, ő pedig bent maradt a volánnál. Egyszer csak egy ajtócsapódást hallott, hátra sem fordult csak sebességbe tette az autót és már indult is. Jó pár kilométer után lett neki gyanús a nagy csend a hátsó ülésen, megfordult és meglepődve látta, hogy a főnök nem ül a helyén. Megfordult gyorsan és minden baj nélkül felvette főnökét és most már kettesben tartottak Miskolc felé. Hogy a kocsiban és a hazaérkezés után mi történt arról nem tudhatunk, de elképzelhetjük. Hogy mitől csapódott be az ajtó? Elég nagy szél fújt, nyilván attól.
Én ezt a történetet ismertem, csak más szereplőkkel. Az én történetem főhőse Dr. Sályi István Professzor Úr, egyetemünk rektora, egykori országgyűlési képviselő volt. A sofőrt is ismerem, többen is megerősítettek abban, hogy vele történt meg a dolog. A nevét nem írnám ki, már nyugdíjas legalább 10 éve és jó egészségnek örvend. Tőle soha nem kérdeztem rá a történetre, most már sajnálom. Egyébként a történet annyira szellemes, hogy nem csodálom, hogy több szereposztásban is ismeretes.
