Leég a képemről a bőr. De tényleg! Igaz, sok dolgom volt a hétvégén, nem is akármivel voltam elfoglalva, de mégiscsak régen írtam. Úgy hogy minimum ezer bocs, meg egy anyamedve - ahogy gyerekkoromban mondtuk. És most nézzük a lényeget.
A demokrata nem fél, kiáltja az egyik vitaműsor résztvevője a televízióban, Bibó Istvánra hivatkozva. Bibó István valóban mondott ilyesmit, hivatkoznak is rá eleget, csak ő nem ezt mondta, hanem azt, hogy „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. És itt véget is szokott érni az idézet. A magunkfajta meg emésztgeti a dolgot és akármennyire szeretné nem érti. Próbálja megérteni, de mégsem érti.
Próbál elképzelni egy demokratát mondjuk 1951-ből, amikor éjjel 3-kor megszólal a lakásában a csengő és ő azt mondogatja magában, hogy mivel ő demokrata nem fél. Aztán azon kapja magát, hogy igenis fél, azután meg méginkább fél, hogy begördül vele a nagy fekete autó az Andrássy u. 60-ba. Nem folytatom, a demokrata ilyen körülmények között igenis fél, sőt már bocsánat, be van szarva. Teljes joggal.
Akkor most mi van? Bibó István butaságokat beszélt? Nem, Bibó István valóban olyan okos ember mint hittük, csak az idézetet nem idézik korrekten. Bibó István ugyanis ezt mondta:
„Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni". És ez így már igaz szóról szóra és érthető is.
A fent idézetet és még többet is találunk ha ide kattintunk.
