Tegnap este bejöttem Mályiból, ezzel véget ért számomra a nyár. Az idő már nem a legjobb, Mályiban nagy melegben jó lenni, azok meg már elmúltak. A reggelek és esték már elég hidegek, későn kel a nap, korábban nyugszik, szóval ilyenkor már nem jó ott lenni. Úgy hogy el is kezdtem a hazaköltözést. Mondjuk módjával, ha úgy adódna tudnék még ott éjszakázni, de fűnyírás már nem lesz, a kábeleket behoztam, ha betörnének valószínűleg csak ezt vinnék el.
Egyébként a tavalyi szezont úgy zártam, hogy vagy javíttatni kell a fűnyírót, vagy újat venni. Nem kellett, kihúztam vele az idei nyarat is, hibátlanul működik. Nem is tudom mitől javult meg.
Behoztam az egy üveg fröccsnek való boromat is, egyszer nem kívántam meg a nyáron. Pedig valamikor szívesen ittam meg egy-egy jó hideg fröccsöt sok ásványvízzel, a bor inkább csak ízesítésre kellett. Évek óta nem kívánom. A súlyom miatt sört sem nagyon ittam, a Zero Cola meg az ásványvíz volt a meghatározó italom. Na megy egy rendesebb ebéd előtt egy-egy kupica Unicum vagy konyak. Utóbbit néhány hete kaptam Oroszországból ide látogató barátaimtól, 5 csillagos örmény konyak. Hol ezt ittam hol az Unicumot. Az egész szezonban elpusztítottam nagyjából 3-4 deci rövid italt összesen. Tegnap behoztam mindkét üveget, nem lesz már abból fogyasztás, ahhoz az kellene, hogy ott aludjak, az meg már nem nagyon lesz.
Behoztam az edényeket is, felesleges volt kivinni őket, idén nem volt nagy főzőcskézés. Rákaptam a Lidl-es Csevapcsicsára meg valami fasírthoz hasonlító húspogácsára, azokat sütögettem, meg virsli és debreceni volt a standard reggelim. Meg volt paradicsom, paprika, szalonnával és vajjal kiváló volt.
Lecsót idén sem ettem sokat, olyan mélyen van belém rögződve, hogy 250 forintos paradicsomból nem főzünk lecsót, hogy ezen nem tudok túllépni. A viszonyítási alap a gyerekkorom, amikor kimentem a kertbe és leszedtem ami kellett, rengeteg volt. De ha nekünk nem lett volna adtak volna a szomszédok. Így éltünk mi akkoriban. Pedig ha jól meggondolom egy kiló paradicsom meg egy kiló paprika összesen 500 forint, nem pénz, de mégis sajnálok a paradicsomra annyi pénzt kiadni. A jövő héten lehet, hogy megerőszakolom magam és mégis beruházok 500 forintot egy jó lecsóra, amiből legalább kétszer fogok enni ha minden jól megy. Nem fog könnyen menni, de megküzdök magammal. Mármint a főzés.
A víz elzárással még várok, egy-egy napra kimegyek még majd. Pedig ezt akkor lenne jó megcsinálni amikor még meleg van. Fürdőnadrágban lemegy az ember az aknába, aztán lemossa a derekáról a lemászáskor magára kent mocskot, októberben már ezt valami koszos ruhában kell csinálni, abban meg nem ülünk be az autóba, tehát átöltözés szükségeltetik, mondjuk 15 C fokban. Megpróbálok megkeresni majd valami középutat. Aztán átadom a terepet a sündisznóknak.
Gondolom ezek teszik le a "névjegyüket" éjszakánként a teraszon, mindig ugyanoda. Macskáé nem lehet, ahhoz vékony és kevés. El nem tudom képzelni, hogy mászik fel. Bár amikor hörcsögeim voltak róluk sem tételeztem fel, hogy meg tudnak szökni és meg tudtak, hiába találtam ki újabb és újabb dolgokat. Bár azért a végén már a figyelmetlenségem járult hozzá ha be kellett gyűjtenem őket. Azért itt is vannak bokor maradványok, szerintem ott másznak fel.
Hát ez a helyzet Mályival meg a nyárral. Sajnálom, hogy vége. Sokat olvastam, leginkább könyveket. Itthon ezt már nem lehet, itt a TV, DVD lejátszó, Videó, folyóiratok. Nem beszélve a fő időrablóról, az internetről. Azért valami reformokat megpróbálok majd bevezetni. Meglátjuk mit sikerül elérni.
