Írásom csak azoknak lehet érdekes, akik többnyire társasházban laknak és bejárati ajtajukon kívül is van kilincs. Ezek az ajtók úgy működnek, hogy bejön az ember és elfordít egy kis pöcköt és ezáltal a külső kilinccsel már nem nyitható az ajtó. Tiszta sor. Mindaddig amíg el nem felejti az ember elfordítani azt a bizonyos pöcköt, mert akkor szép óvatosan be lehet sunnyogni a lakásba. Márpedig nálam a nagyszoba közvetlenül onnan nyílik, a szoba ajtaja mindig nyitva van, másodperceken belül be lehet gyűjteni pénztárcát, telefont meg ilyesmit. Ha a konyhában vacsorázom akkor a szekrénysort is ki lehet vinni ha csendben csinálják. De akkor sincs baj, ha összetalálkozom vele a lakásban. Azt mondja, hogy csengetett, megpróbálta a kilincset, kinyílt, így aztán úgy gondolta, hogy nem vár a lakás gazdájára és bejött. Pont engem keresett amikor össze találkoztunk. Ezért jogilag maximum csúnyán szabad nézni rá, meg elküldeni, de azt sem durván mert nem csinált semmit. Legalábbis amíg nem tudjuk rábizonyítani ennek az ellenkezőjét. Hogy miért írtam le mindezt?
Nagy búcsújárás várható a lépcsőházakban, jönnek az aláírásgyűjtők a pártoknak, de lehet, hogy rossz szándékú emberek csak úgy maguknak gyűjtenek, ahol lehet pénztárcákat, telefont meg ilyesmit, ahol nem ott csak jön az aláírásos duma. Legyünk óvatosak, a lakásba semmiképpen ne engedjük be őket. És azt is nézzük meg mit írunk alá. És a pöcökről se feledkezzünk meg!
