Morgómedve

Sajnos ezt a filmet elnéztem 24 órával, elnézést kérek. Vasárnap hajnalban 4.05-kor láthatjuk a "Fiúk nem sírnak" című filmet.

Tudom kicsit késében vagyok, de hezitáltam, hogy írjak-e róla, mivel a téma is kényes, meg kora hajnalban is lesz, szóval nem tudtam mit csináljak. Aztán úgy döntöttem mégis írok a filmről. Azért aki lemarad bízhat benne, hogy lesz még ezen a csatornán, ez egy ilyen csatorna. Időnként újra műsorra tűznek egy-egy filmet.

Kivételesen nem ajánlanám elolvasni a Port ajánlását, illetve igen, de csak azután, hogy megnéztük a filmet. Tehát az elérhetőségét megadom, de ismétlem előbb nézzük meg a filmet, ami egyébként elég komoly díjakat nyert, köztük a női főszereplők Oscar-díjakat is. Van bőven filmkritika is, hogy szembesíthessük véleményünket a szakemberekével. Ezzel is vájunk még.

A történet röviden: adva van egy 20 éves lány, aki neme szerint ugyan lány, de ő fiúnak érzi magát, átoperáló műtétről álmodozik.  Így is próbál élni, fiúsan öltözködik, be is fogadják fiúként egy idegen városban ahol senki nem ismeri. Még barátnőt is talál, nem is akárkit, aki azután is szereti, hogy megtudja a valóságot. De másokat be lehet csapni átmenetileg, de előbb utóbb kiderül az igazság is, melynek következménye is vannak...

Azt szoktam mondani, hogy filmet nem csak happy end-es befejezéssel kell gyártani, meg kell mutatni az élet árnyékos oldalait is. Ezeket a filmeket ugyan szorongással nézzük, de ez is az élet része, ezt is meg kell ismernünk, hogy teljesebb emberek legyünk.

Holnap hajnalban 4.05-kor vetítik a filmcafe-n.

Elérhetősége a Port-on:

http://www.port.hu/a_fiuk_nem_sirnak_boys_don_t_cry/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=56415414&i_topic_id=1

Van itt nekem egy régebbi adósságom. Mikor arról írtam, hogy egy evésre való szőlőt sikerült megennem Mályiban a bejáratnál lévő lugasomról azt írtam, hogy nem mindig volt ez így. Valóban, valamikor nagyon sok szőlő volt rajta. Igaz, akkor volt aki időben megmetssze, bepermetezze. Ezt az embert mi örököltük a telek előző gazdájától. Ő nyírta a füvet, kezelte a szőlőt. Miután megvettük a telket nekem is jó konstrukciónak látszott ez így. A fűnyíró embert a továbbiakban nevezzük B. bácsinak.

B. bácsi végezte is a dolgát ahogy kell. Jött a fűnyírójával és lenyírta a füvet, metszette és permetezte a szőlőt. Ha mesteremberre volt szükségem kerített. Egyszer a fiát kértük meg, hogy segítsen megjavítani kaput. Jött is a hegesztő berendezésével, tisztességesen dolgozott, mi meg B. bácsival néztük, ha kellett segítettünk. Aztán mikor fizetésre került sor kérdeztem mivel tartozom? Hát mondta, elég nagy zavarban, hogy semmivel. B. bácsinak más volt a véleménye, mert észrevettem, hogy a hátam mögött integetett, hogy kérjen csak nyugodtan.

És itt álljunk meg egy pillanatra. B. bácsi bizonyára azt gondolta, hogy nekünk városi népeknek akik ide csak nyaralni járnak a bőrünk alatt is pénz van. Erre több jel is mutatott néhány éves együttműködésünk során. Tehát semmi barátság és lojalitás.

Egy másik alkalommal kőművesek dolgoztak a házban, ő hozta őket. Vállalta, hogy helyettem ott is marad velük. Ezért én adtam neki egy kis pénzt. Lelkemre kötötte, hogy "ezeknek" ne mondjam meg. Gondolom tőlük is kért egy kis részesedést. Kicsit kapzsi ember volt a mi B. bácsink.

De nem ezekért a dolgokért váltam meg tőle. Elmesélem miért. Volt nekünk egy szép nagy cseresznyefánk. Igen korán érett rajta a cseresznye, a bolt előtt itt bent még csomókban árulták, amikor nekem már egy fányival volt. Egyszer mondtam neki, hogy "B. bácsi szedjen majd belőle az unokának". Gondoltam szed egy játékvödörnyit. Aztán az egyik évben megyünk ki egy kis cseresznyét szedni, késő délután volt, azzal fogad a már kint lakó szomszéd, hogy nem találkoztunk-e B. bácsiékkal, most mentek el, cseresznyét szedtek. Az egész család. Ránéztünk a fára és alul már nem volt semmi. Ha cseresznyét akartam enni létrára kellett felmásznom. A saját fám esetében. No ez már sok volt. Hazafelé beugrottam hozzájuk, kifizettem 2 fűnyírást és másnap vettem egy fűnyírót.

Azóta én nyírom. A szőlővel nem sokat foglalkoztam. A metszést majdnem mindig elfelejtettem, pár kiló szőlőért meg nem vállaltam hogy rézgálic csorogjon be a gatyámba (már bocsánat!). Azt a pár kiló szőlőt amit szüreteltem volna megveszem a piacon. Hát ez a nagy helyzet a szőlővel Mályiban. 

Ahogy az egyenruhámat elnézem, ráfér már egy tisztítás. De nem is csoda, elég nagy igénybevételnek volt kitéve az elmúlt hetekben. Kezdődött a szeptember a Bányásznapokkal, két helyen is megfordultam. Csupán emlékeztetőül, az egyik a falum volt, a másik pedig az országos Bányásznapunk.

Azután következett Selmecbánya, ahol a Szalamanderen vettem részt, igaz a felvonuláson nem, mert túl hosszú az nekem, de a Böhm féle étteremben hoztam a tavalyelőtti formámat. Tavaly nem voltam. Azért amikor a mieink az étterem elé értek  már ott vártam őket a járdán, hogy integessek. Most valahogy ez nem nagyon sikeredett, valahogy nem néztek oda. Másnap volt a szokásos szakestélyünk a szállásunkon, aztán vasárnap szép komótosan, nem sietve hazajöttünk.

Az ezt követő hétvége a Fazola Fesztiválé volt, igaz én csak a pénteki szakestélyen vettem részt, a Bükki program már megint sok lett volna az én térdeimnek. Erről két videóm is van, itt és itt. Viszont részt vettem a szombat délutáni Egyetemi Lélekharang avatásán. Erről is van videóm.

Szeptember 24-én a csilletolókkal ünnepeltünk az egyetemen a kis szökőkút mellett, hogy 10 éve toltak el - gyalogosan, közúton - egy csillét Selmecbányára. A határtól már a soproniakkal közösen mentek, akik egy díszesen faragott rönköt toltak ugyanoda. Ez azért nagy dolog volt, 10 év múltán is azt mondom, nem akármilyen tisztelgést végeztek a fiatalok ősi Alma Materünk előtt. Egyébként sertéspörköltet főztünk, a körettel nem sokat bíbelődtünk, finom volt az kenyérrel is. Utána videókat és képeket néztünk az egyik teremben. Voltak gyerekek is, kisebbek és nagyobbak is. Elég sokan eljöttek. Jól éreztük magunkat, a támogatásoknak köszönhetően a részvétel nem került semmibe. Igaz nem is maradt semmi, talán 400 forint.

Aztán a múlt hetet a szokásos konferenciával zártam Balatongyörökön. Ez volt a 49. konferenciánk, minden évben van egy, jövőre jubileum lesz. Jól éreztem magam, a hotel egy kiváló hely, az ételek is finomak, a kollégákkal meg együtt lenni mindig öröm. És persze az előadások is tartalmaznak mindig újdonságokat. Hazafelé kissé megszívtuk, Gödöllő környékén volt egy dugó baleset miatt, Gyöngyösnél is volt, de ezt kikerültünk, Hatvannál kimentünk a régi 3-as útra. Két és fél óránkba kerültek ezek az akadályok.

Az öltönyömre valóban ráfér egy tisztítás és 4 leevett nyakkendővel zárom a "szezont", majd ezekkel is kell kezdeni valamit. Az október már nyugalmasabb, egy szüreti mulatság látszik a közeljövőben, ez 2-3 napos, a fiatalok biztos végig is csinálják, én megelégszem majd a főzésen való részvétellel. Itt azért amíg a étel készül egy-egy sör mellett lehet jókat beszélgetni is. De hát ez még odébb van, majd megírom milyen volt.

Tegnap megnéztem a "Saul fiá"-t. Persze videóról, néhány napja vettem fel a TV-ből. Különleges film, megérdemelte az Oscar díjat. Készítői nem törekedtek a teljes történelmi hűségre, inkább arra, hogy az összkép (díszletek, hanghatások, fényképezés) adja vissza azokat a történéseket amelyek a gázkamrák környékén és a krematóriumokban történtek. A film vége sem okozott meglepetést, hiszen ezek az emberek tudták, hogy élve nem kerülhetnek ki a krematóriumból. Ezért hihető, hogy felvállalták a szökéssel járó kockázatot is. A zárójelenet is különleges, bár nem egyedi, nem folyik vér, de mégis mindenki tudja mi történik a valóságban.

Én kicsit szkeptikus vagyok újabban az Oscar díjas filmekkel, sokszor érzem úgy, hogy a sajtó jó előre megmondja melyik filmnek kell nyernie. A külföldi filmek esetében ez nem így van, itt tényleg győzhetnek az igazi értékek. A "Saul fia" ilyen, megérdemelten kapták az alkotók az Oscar díjat.

Tegnapelőtt kimentem Mályiba téliesíteni a vízvezetéket. Idén először mentem ki akkor amikor még jó idő van, nem hidegben kellett ácsorognom amíg a bojlerből lefolyt a víz. Nem beszélve a vízaknába való lemenetelről. Ezt különösen utálom. A nyílás szűk, a derekamat mindig végiggyalulom az aknanyílás peremén, lent víz, nedvesség, büdös és néha varangyos békák. Ez most sokkal kedélyesebben zajlott. Elkezdtem olvasni a napon, aztán mikor úgy gondoltam, hogy már nem lesz szükségem vízre leeresztettem a vizet a bojlerből majd fürdőnadrágban leereszkedtem az aknába, leeresztettem a vizet a csővezetékből is, majd bebugyoláltam a csőnek a vízóra túloldalon lévő részét különféle rongyokba. Különös kéjjel tekertem körbe a csövet egy kék törülközővel.

Ez a kék törülköző a fiamtól keveredett ide és megérdemli sorsát, mert igen megszívatott. A kedvenc pulóveremmel együtt mostam ki, aztán amikor ez utóbbit terítem ki a fregolira akkor látom, hogy összeszedett egy csomó szöszt, amit a törülköző hullatott magából. Mindemellett még a vizet is megfestette. És ha már ennek a törülközőnek a hátrányait sorolom elárulom, hogy a vizet sem szívja magába. Ki látott már olyat, hogy egy törülköző nem szívja magába a nedvességet? Úgy hogy ez tényleg egy használhatatlan törülköző volt. Ezt bizony a kínai elvtársak nagyon elszúrták. Én nem is értem. Ezeknél azóta is megy a szalag és ontja magából ezt a használhatatlan törülközőt? Remélem azóta az ott dolgozók közül néhányan elloptak egyet kettőt és megmondták a főnökeiknek, hogy ez a törülköző használhatatlan.  Visszatérve a pulóveremre, kimostam még egyszer. Persze semmi nem változott. Tegnap nagy szükségem volt rá, így aztán tegnapelőtt nekiestem és nagyjából másfél óra alatt leszedtem a 0,5 milliméternél nagyobb szöszöket. Így már felvehető volt, aztán bízom benne, hogy előbb utóbb majd lekopik.

Visszatérve Mályira, behoztam még néhány cuccot aztán lezártam egy jó időre. Most már vannak szomszédaim, állandóan kint laknak, otthagytam az elérhetőségeimet, hogy szóljanak már ha valami rendellenességet észlelnének. Ezzel az idei Mályi szezon befejeződött. Jól éreztem magam, az időjárás kegyes volt hozzám. Az olvasásnak persze annyi, itthon nem lehet sokat olvasni. TV, videó, internet, ezek az olvasás fő ellenségei. De azért majd igyekszem tenni valamit. Aztán majd meglátjuk mit sikerül intézni.

Nemrégiben említettem, hogy már van ilyen is, hogy kapucsengő szemét. Kicsit erőltetett az elnevezés elismerem, de ugyanúgy működik mint a levélszemét és a telefonszemét. Ez utóbbit még nem nagyon ismerjük, de meg fogjuk, meg is mondom, hogy miért. De előbb beszéljünk a levélszemétről, a spam-ről.

Ezek az úgynevezett kéretlen levelek, amelyek elég szép számmal potyognak be az érkező leveleink közé. Szólnak ezek mindenről, de leginkább kereskedelmi ajánlatokról. Van egy különösen veszélyes típusa, amely arra próbál rávenni bennünket, hogy megadjuk (főleg banki) belépési adatainkat. Ezek többnyire rettenetesen rossz magyarsággal íródnak, ennek ellenére mindig vannak akik megadják. Ha kellően nagy számban küldenek ki ilyen leveleket biztos, hogy sikerül megszerezniük néhányat, a munkabefektetés meg nem nagy, úgy hogy nem lehet rossz üzlet.

Van védelem is ellenük, minden nagy levelező rendszer üzemeltet úgynevezett spam szűrőket, amelyek többé kevésbé be is gyűjtik ezeket úgy, hogy észre sem vesszük. Azért én ide naponta benézek, mert időnként ide keverednek nem odavaló levelek is. Főleg ha nem találunk meg egy levelet, amelynek elküldéséhez ragaszkodik a levél feladója. Ennyit a levélszemétről, a spam-ről.

A telefonszemetet mi még nem nagyon ismerjük. Én először az amerikai levelezőtársamtól hallottam róla, ugyanígy működik. Cseng az ember telefonja (mobilja) és valaki, egy ismeretlen ember azt mondja, hogy ő ezt és ezt kínál nekünk bombajó áron. Ilyenkor az ember kinyomhatja szó nélkül, ha kellően udvarias akkor még azelőtt mielőtt megemlítené a kedves telefonáló édesanyját. Én akkor ezt úgy gondoltam, hogy ez olyan amerikai izé, hol van nekünk pénzünk arra, hogy ilyen tarifák mellett telefonálgassunk. Mostanában más a helyzet, ugyanis 10.000 forintért ma már bárkivel bármennyit telefonálhatunk, no ebbe fog beleférni a levélszemét alkalmazása is.

A kaputelefon szemét teljesen új, én is még csak kétszer találkoztam vele. A kettőből az egyik krumpli- és almavásárról szólt. Cseng a kaputelefonom, felveszem, azt mondja a pofa, hogy meghozta a krumplit meg az almát. Persze visszakérdeztem, hogy nekem? A válasz az volt, hogy ha megveszem akkor nekem. No ekkor tettem le. Álmomból ébresztett, különösen felbosszantott. A másik biztonsági ajtót ajánlott. Azt hiszem jön majd az erkély rendbetevő is, meg az ablakot cserélő is. A lehetőségek korlátlanok. Eddig legalább bejöttek a lépcsőházba, most már csak feltelefonálnak. Remélem azért hamar rájönnek, hogy a dolog azért így nem működik.   

Ha már a morgásnál tartok, megemlítek még valamit. A minap hallottam a TV-ben egy - egyébként intelligens, fiatal nőtől, hogy anyagi jav. Gondolom anyagi javakra gondolt, ezt említette meg egyes számban. Én úgy gondolom ennek csak többes száma van, ilyenformán említeni egyrészt nem szép, másrészt meg rombolja nyelvünket. Jó lenne többé nem hallani.

A másikat a helyi újságban olvasom, jó nagy betűkkel (lévén ez a cím), hogy "Ide is jutott a magyar gyártmányú tűzoltókból". Nyilván teljesen magyar szülőktől. Aztán elolvasva a cikket kiderül, hogy magyar gyártmányú gépjárműfecskendőkről van szó. Hát nem mindegy.

És ha már tűzoltó, a végén egy kis színes is. Kardos Ferenc és Rózsa János kiváló filmjében a "Gyermekbetegségek"-ben az egyik 10-12 év körüli fiú megállít egy fiatal nőt, majd tenyerét lefelé fordítva többször végighúzza vízszintesen a nő mellein azzal, hogy néni nem tetszett látni egy ekkora tűzoltót? Ügyes, jót nevettem rajta.

Még valami. Tegnap elírtam a film kezdési idejét 1 órával. Elnézést kérek.

Tulajdonképpen soknak találtam a Filmajánlatot, így ezzel már nem akartam foglalkozni. Írtam is róla már, eléggé ismert film is, de aztán belegondoltam, hogy ez is egy kiváló magyar film, hátha nem mindenki ismeri.

Az "Angi Vera" valóban nagyon jó film. Nem véletlen, hogy része volt annak a sorozatnak is amelynek részeként egy éven keresztül minden héten láthatunk egy magyar filmet. Ehhez a listához nekem még lesz hozzátennivalóm, de erről majd később, egyelőre maradjunk annyiban, hogy az "Angi Vera"-nak  tényleg helye van a legjobb magyar filmek között.

A történet negyvenes évek végén, 1948-ban játszódik, amikor már elkezdődött a megbízható munkás- és paraszt káderek iskolákra való küldése, hogy ott a rendszerhez hű káderek nevelődjenek belőlük. Aztán vagy bírták ezt, vagy nem. Mint a filmből láthatjuk a bányász elvtárs nem bírta. De térjünk vissza "Angi Verá"-hoz, aki ugyan nem tartozott sem a munkásosztályhoz sem a parasztsághoz, de azért helye volt a pártiskolán. Ő nővér volt egy kórházban ahol egy gyűlésen hívta fel magára a figyelmet harcos hozzászólásával.

Angi Vera jól beilleszkedett az iskola fojtó légkörébe. Szorgalmasan tanult, még társainak is segített, szabad idejében pedig népneveléssel foglalkozott. Azok akik újságíró pályára szánták elégedettek voltak vele. Megtalálja szerelmét is az iskolában, az iskola egyik családos tanárjának személyében...

És itt állnék meg a meséléssel, hogy a nézőknek is maradjon valami izgalom. Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy folytassam de én filmajánlónak szánom ezt az írást nem pedig filmkritikának. Javaslom tehát, hogy ma este 23.30-kor kapcsoljunk a Duna TV-re és nézzük meg Gábor Pál híres filmjét az "Angi Vera"-t.

És hogy itt sem maradjon el a profi filmajánlat belinkelem:

http://www.port.hu/angi_vera/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=56237867&i_topic_id=1

Ez a csirkecomb far-háttal viszonylag új találmány. Kezdetben volt a csirkecomb meg a far-hát. Aztán valaki kitalálta, hogy hagyjunk a combon egy kicsit a far-hátból is, nagyobbnak fog látszani, olcsóbb lesz mint a csirkecomb, majd viszik a népek tonnaszámra. Összességében viszont jobban járnak, mert kijön valami öszvér ár a csirkecomb és a far-hát árából, ami viszont nagyobb nyereséget hoz majd mint a korábban árusított csirkecomb meg far-hát. Ki van ez találva. Nekem viszont nem tetszik a dolog.

Nem tetszik, mert ha ügyesen csomagolják, a tálcákon az ember hatalmas csirkecombokat lát, ha meg úgy címkézik fel, hogy nagy betűkkel írják azt, hogy csirkecomb, apróval meg, hogy far-háttal hát nyert ügyük van. Én is így jártam. A pultban hatalmas csirkecombokat láttam, itthon meg mini betűkkel azt is, hogy far-háttal. Kész. És a bosszúságok itt még nem érnek véget. Ha elkészíti az ember és elkezdi enni nem definiálható pontosan meddig is tart a comb és hol kezdődik a far-hát. Ha viszont mint én is jó ráharapok az utóbbira, igencsak erőteljesen gondolok az ötletadó anyukájára. Ugyanis nekem alul a bal kettes fogam nem nagyon szereti ha túl nagy nyomást kell kifejtenie. Voltam vele fogorvosnál is, tehetetlenek vagyunk. Ha keményre harapok rá kellemetlen. Namármost az ember eszegeti a finom comb husikát egyszer csak odaér a far-háthoz és máris csontra harap rá.

Régen ez persze nem így volt. A csirke felső combjában volt egy darab csont, amit hús vett körül, a csont két harapással lecsupaszítható volt, miközben az ember élvezte a comb legnagyobb előnyét, a jó testes ízletes csirkehúst. Ma viszont anatómiailag nehezen definiálható a comb és a far hát határa, mondhatnám úgy is, hogy egy átmeneti zóna van, amely már tele van buktatókkal. Egyet tehetünk, csirkecomb vásárlásakor feltesszük az olvasó szemüvegünket. Jó hosszú lett az írás, akartam még írni a kapucsengő szemétről is, de erről már majd csak legközelebb.

Akit nem érdekel a filmajánlat javaslom olvassa el az "alatta" lévő selmeci úti beszámolómat.

Másoknak viszont két filmet ajánlanék tisztelettel. Mindkettő holnap (szerdán) este lesz a Duna TV-n. Az első film a szocializmus kezdeti szakaszában játszódik, ahol a nagy ember egy futballmeccs végén kissé jobban beleveri a játékvezető fejét a WC kagylóba és az illető belehal. Megindul az akció a nagy ember megmentésére, ahol viszont szembe találkoznak egy tisztességes emberrel, egy újságíróval, aki ragaszkodik az igazság kiderítéséhez, minden fenyegetés és megfélemlítés ellenére...

Nem írnám le a teljes történetet, főleg nem a végét, inkább javaslom nézzük meg. Szerda este 21.40-kor láthatjuk. A Port ajánlásával bajban vagyok, mert leírták a teljes filmet. Megadom, de szerintem most ne olvassuk el.

http://www.port.hu/a_merkozes/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=56084958&i_topic_id=1  

A másik film már a mai világunkba vezet el. Egy kereskedelmi televízió úgynevezett kibeszélő műsorának  hátterébe tekinthetünk be, mi is játszódik le a számunkra nem látható világban. Eddig is tudtuk, hogy a műsorvezetőt folyamatosan instruálják valakik a háttérből, most mi is bele hallgathatunk ezekbe az instrukciókba. Pereg is a műsor, a feszültség nő, egyszer csak váratlan esemény következik be amire senki nem számított. Fel is borul a rend...

Úgy gondolom most elolvashatjuk mit ír a filmről a Port:

http://www.port.hu/czukor_show/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=56084960&i_topic_id=1 

Ha meg megnéztük a filmet érdemes elolvasni az ugyanott lévő bőséges kritika kínálatot is. Ezt a filmet szintén a Duna TV-n láthatjuk szerda éjszaka 1.20-kor ami már végül is csütörtök.

 Ne felejtsük el elolvasni a kissé lentebb lévő selmeci tudósítást sem!