Van itt nekem egy régebbi adósságom. Mikor arról írtam, hogy egy evésre való szőlőt sikerült megennem Mályiban a bejáratnál lévő lugasomról azt írtam, hogy nem mindig volt ez így. Valóban, valamikor nagyon sok szőlő volt rajta. Igaz, akkor volt aki időben megmetssze, bepermetezze. Ezt az embert mi örököltük a telek előző gazdájától. Ő nyírta a füvet, kezelte a szőlőt. Miután megvettük a telket nekem is jó konstrukciónak látszott ez így. A fűnyíró embert a továbbiakban nevezzük B. bácsinak.
B. bácsi végezte is a dolgát ahogy kell. Jött a fűnyírójával és lenyírta a füvet, metszette és permetezte a szőlőt. Ha mesteremberre volt szükségem kerített. Egyszer a fiát kértük meg, hogy segítsen megjavítani kaput. Jött is a hegesztő berendezésével, tisztességesen dolgozott, mi meg B. bácsival néztük, ha kellett segítettünk. Aztán mikor fizetésre került sor kérdeztem mivel tartozom? Hát mondta, elég nagy zavarban, hogy semmivel. B. bácsinak más volt a véleménye, mert észrevettem, hogy a hátam mögött integetett, hogy kérjen csak nyugodtan.
És itt álljunk meg egy pillanatra. B. bácsi bizonyára azt gondolta, hogy nekünk városi népeknek akik ide csak nyaralni járnak a bőrünk alatt is pénz van. Erre több jel is mutatott néhány éves együttműködésünk során. Tehát semmi barátság és lojalitás.
Egy másik alkalommal kőművesek dolgoztak a házban, ő hozta őket. Vállalta, hogy helyettem ott is marad velük. Ezért én adtam neki egy kis pénzt. Lelkemre kötötte, hogy "ezeknek" ne mondjam meg. Gondolom tőlük is kért egy kis részesedést. Kicsit kapzsi ember volt a mi B. bácsink.
De nem ezekért a dolgokért váltam meg tőle. Elmesélem miért. Volt nekünk egy szép nagy cseresznyefánk. Igen korán érett rajta a cseresznye, a bolt előtt itt bent még csomókban árulták, amikor nekem már egy fányival volt. Egyszer mondtam neki, hogy "B. bácsi szedjen majd belőle az unokának". Gondoltam szed egy játékvödörnyit. Aztán az egyik évben megyünk ki egy kis cseresznyét szedni, késő délután volt, azzal fogad a már kint lakó szomszéd, hogy nem találkoztunk-e B. bácsiékkal, most mentek el, cseresznyét szedtek. Az egész család. Ránéztünk a fára és alul már nem volt semmi. Ha cseresznyét akartam enni létrára kellett felmásznom. A saját fám esetében. No ez már sok volt. Hazafelé beugrottam hozzájuk, kifizettem 2 fűnyírást és másnap vettem egy fűnyírót.
Azóta én nyírom. A szőlővel nem sokat foglalkoztam. A metszést majdnem mindig elfelejtettem, pár kiló szőlőért meg nem vállaltam hogy rézgálic csorogjon be a gatyámba (már bocsánat!). Azt a pár kiló szőlőt amit szüreteltem volna megveszem a piacon. Hát ez a nagy helyzet a szőlővel Mályiban.
