Morgómedve

Gondolom április óta mindannyian megtanultuk, hogy mi az a VÉDA, én csak a teljesség kedvéért írom le, ez az a közúti intelligens kamera rendszer, amelyek egy részét fixen telepítették az utak fölé, de jutott néhány arra is, hogy mobil (azaz nem helyhez kötött) módon szolgálják a szabályok betartását. Gondolom a mobil itt azt jelenti, hogy nincsenek állandó helyre felszerelve, hanem hordozzák őket egyik helyről a másikra. Egyébként annak idején, mikor bűnmegelőzési tanfolyamra jártam első kézből értesülhettem a rendszer felépítéséről. Az ORFK főosztályvezetője, Óberling József ezredes jött le Pestről, hogy nekünk bemutassa ezt a tényleg korszerű rendszert.

Végül is örülök, hogy eljutottunk idáig. Én tisztelem a szabályokat, nem is szoktak megbüntetni, viszont látom, hogy elég sokan nem törődnek ezekkel a szabályokkal, száguldoznak mint az állat, már bocsánat, szemrebbenés nélkül lépik át a záróvonalakat. Általában ezek nem 6-8 éves Suzukik, hanem jobbféle autók, többnyire fiatal vezetőkkel. Ők tehát most megszívják, bár az a gyanúm, hogy ahol ilyen autókra futja, fut majd a büntetésre is.

Az a baj, hogy mi - a szabályokat betartók - is megszívjuk, mert néha bizony figyelmetlenek vagyunk mi is. Én is. Tehát nem szándékosan szegjük meg a szabályokat, hanem figyelmetlenségből. És mi is fizetni fogunk, ráadásul nem is olyan könnyedén mint a fentebb említettek. Mert a tarifa ugyanaz. És elég vastagon fognak ezek a ceruzák mostanában, a minimális büntetés ami kiszabható 30.000 Ft, ami nem kevés. Bár ezt sem értem, mert  hallani ettől kevesebbről szóló büntetésekről is. Mindegy, most nem ez a lényeg. A lényeg, hogy én szívesen fizetek, ha cserébe kicsit visszafogják az utakon száguldozó, indexet nem használó, záróvonalakat szemrebbenés nélkül átlépő, másokat veszélyeztető szabálytalanokat. Egyébként április eleje óta 80.000 büntetést postáztak amelyeket a VÉDA "fülelt" le. 

Kicsit abbahagyom a Facebook témát, hogy ne legyen sok és unalmas. Viszont egy mondatban még visszatérnék rá. Mint ahogy egyik olvasóm is írja hozzászólásában, valóban fontos, hogy még a biztonsági beállításokat is elvégezzük. Ez tényleg nagyon fontos. És örülök, hogy egyetért velem. Előbb utóbb tényleg mindenki rákényszerül, ha nem akar lemaradni.

És akkor most tényleg morgok egy kicsit. Először azon, hogy szerintem teljesen felesleges volt a sertéshús ÁFÁ-ját csökkenteni, a mostani árak már majdnem elérik a korábbi időszak árait. Nem elég hogy már most is majdnem ugyanannyiért vehetjük a sertéshúst mint az ÁFA csökkentés előtt, de a különbözet sem folyik be többé adóként a költségvetésbe, vagyis kevesebb jut iskolákra, kórházakra.

Gondom van az új Windows 10-el is. Először is, van egy telefonos alkalmazásom amelyet nem tudok használni mert nem hallom mit mondanak a másik oldalon. Engem jól ért az akit hívok, de én őt csak nagyon halkan és nem a hangszóróból, hanem valahonnan a gépből. A dolog azért is bosszant, mert van még a "kártyámon" közel 20 euró, azért azt még le kellene telefonálni mielőtt megválok tőlük.

A másik az már nagyobb baj. Amióta felinstalláltam ezt az új operációs rendszert a gépem naponta legalább egyszer reseteli magát, azaz magától újraindul. Amikor ő úgy gondolja. Szerencsére a mai programok időnként már automatikusan mentenek, de azért így nehéz dolgozni. Nem beszélve arról, hogy a nem szabályos kikapcsolás miatt mindenféle szemetek maradnak a gépen. Persze az is lehet, hogy alaplap lett hibás, akkor szokott ilyen hiba jelentkezni. Mindenesetre szokatlan egybeesésről van szó, ha így is van.

Bosszant az is, hogy a Facebook ugyan egyre jobb lesz, mindig kitalálnak valamit amivel könnyebb és kényelmesebb lesz a használata, de egy rovatot nem tudnak felvenni, mégpedig a születésnap mellé a névnapot is. Én megértem, hogy a világban nem általános a névnap ünneplése, de tudomásul kellene venni, hogy vannak országok ahol van ilyen. És olyan is van, hogy egy-egy névnap többször is előfordul egy évben. Így voltam most a Zsuzsanna névnappal. Ismerőseim egy része most ünnepli, egy része meg februárban. De mondhatnám az Istvánokat és a Máriákat is. Az sem jó, ha nem a névnapjukon köszöntjük az ismerőseinket, nekik meg kínos visszaírni, hogy nem most tartják, sokan nem is írnak vissza csak megköszönik, viszont örülni sem tudnak annyira, mert nem a napján köszöntik őket. Úgy látszik erre nem fogékony a Facebook menedzsmentje. Pedig ez egy fontos dolog. Az IWIW-nél ez megvolt, de jó is volt. Hát ezek voltak az aktuális morognivalóim. 

Érdekes, az IWIW-el szemben kevesebb volt a gyanakvás. Talán azért mert a mienk volt. Aztán jött ez a gyanús angol nevű valami Amerikából és ez már óvatosabbá tette az embereket. Kivéve a középiskolás és egyetemi korosztályt, valamint a 35-ön innen lévőket. Nagyon sokan mondták nekem már a középkorúak is, hogy hát ide aztán nem. Szó sem lehet róla. És nagyon sokan tartják ehhez magukat ma is. Persze elég sokan vannak olyanok is, akik feladják tartózkodásukat és előbb utóbb mégis beregisztrálnak. Sőt találkoztam olyannal is, aki valami miatt megharagudott és törölte magát, aztán később mégis megjelent újra. Persze abban, hogy ilyen félelmek és ellenszenv alakult ki ellene jócskán benne volt a média is. A médiának szenzáció kell, az neki nem hír, hogy van egy új közösségi oldal, csuda jó, mindenki elégedett. Az már igen, hogy milyen visszaéléseket követtek el, milyen vírusok terjednek, mennyire veszélyes a fiatalokra, meg az idősebbekre is, szélhámosok és erőszakolók vadászterülete az egész.

Ma is vannak ismerőseim akik beregisztráltak ugyan, de jóformán nem is használják. Persze itt azért nem nagyon lehet teljesen passzívnak maradni, előbb utóbb jönnek az ismerősök és azokat pedig illik visszaigazolni. És nem hetek múlva. Persze nem mindenkit, akit nem kedvelünk nem muszáj.

Visszatérve a passzivitásra, lehet passzívan is fent lenni a Facebook-on, de lehet intenzíven is. Ha beregisztrálunk rögtön látjuk majd kik azok akik állandóan "fent lógnak" és kik azok akik soha nem írnak semmit, nem tesznek fel semmit. Még fényképet sem. Így is lehet, semmi probléma nem lesz belőle.

Végezetül megismételném a címben szereplő kérdést: kell-e félnünk a Facebook-tól? Szerintem ha okosan, kellő óvatossággal használjuk nem. Az egyik fő szabály a következő: csak annyi adatot adjunk meg magunkról amennyi feltétlenül szükséges. A Facebook nagyon kevéssel is beéri. Ne adjunk meg személyes adatokat: telefonszámokat, email címeket, lakcímeket, születési helyünket, de adjuk meg a születésnapunkat. Annyit azért adjunk meg, hogy az ismerőseink be tudjanak azonosítani. Például a lakhely fontos lehet. Az iskoláink is sokat segíthetnek az azonosításban. És adjunk meg egy fényképet is magunkról. Nagyjából ennyit.

A másik fő szabály pedig, hogy ne kattintgassunk rá mindenre amit levélben (üzenetben) másoktól kapunk. Még ha ismerős küldi akkor sem. A vírusok csak a betűket és számokat tartalmazó dokumentumokban nincsenek. Ez az írás olyan. Vannak viszont a csatolt fájlokban. Előfordulhat az is, hogy egy linkre kattintunk rá, amely olyan weblapra visz bennünket ahol megfertőződhet a gépünk. Ismeretlen csatolmányokra, linkekre nem kell kattintani. Inkább kérdezzünk rá a küldőjüknél. De ez így volt eddig is a levelezéseink során. Ha ezeket amiket leírtam betartjuk nem lesz baj.

Persze gyorsan meg is jegyzem, hogy mindezeket felelősség vállalás nélkül írtam le, vagyis nem vállalok felelősséget ha valakinek mégiscsak baja lenne a Facebook-kal. Ahogy egyik nagy professzorunk (Z.J.) mondta a végzősöknek, kérem rám ne hivatkozzanak, inkább üljék le.

Még egy dolog. Egyre több minden ma már csak a Facebook-on érhető el. És ez egyre inkább így lesz. Olyasmi ez is mint a Windows 10. Előbb utóbb mindenki rákényszerül. Csak idő kérdése az egész.

Régi internetező vagyok, nagyon sok új dolognál ott voltam a kezdeteknél. Ott voltam a Freemail-nél, ott voltam az IWIW-nél is és ott voltam a Facebook-nál is. Emlékszem, az elején még önkénteseket kerestek a magyarra fordításhoz. Örömmel látom, hogy ez szépen megoldódott.

Szóval mindjárt az elején beregisztráltam és nem bántam meg. Sokkal könnyebben tudok kapcsolatot tartani az ismerőseimmel. Ha valakivel közölni szeretnék valamit nem kell email címet, telefonszámot keresnem, elég az illető nevére rákattintanom és már írhatom is a levelet. A fiatalok állandóan figyelemmel kísérik a Facebook-ot, rögtön észreveszik ha írtam nekik, akárhol is vannak. Aztán ha a levél mellé szeretnék képet vagy valami hasonlót csatolni, azt is megtehetem. Mára már a Facebook egy igazi profi közösségi oldal.

Amellett, hogy könnyen elérhetem ismerőseimet figyelemmel kísérhetem életük alakulását is. Számomra aki az élete során nagyon sok emberrel került kapcsolatba ez különösen fontos. Öröm látni, hogy egykori tanítványaim hogyan élnek, látni örömeiket, boldogságukat. Vannak korosztályok amelyek életét folyamatosan figyelemmel tudom kísérni onnan, hogy barátjuk van akiből később férj válik, aztán látom a gyerekek megszületését, felcseperedését. Úgy szoktam mondani, hogy akik legalább egy félévet végigcsináltak velem valamilyen tárgyból azok már elég közel kerültek hozzám ahhoz, hogy érdekeljen a további sorsuk, hogy együtt örüljek velük amikor jópofa képeket tesznek fel a gyerekekről és magukról. Természetesen ismeretségek és barátságok nem csak órákon jönnek létre, sok esemény van itt az egyetemen ezeken kívül is, ahol alkalom nyílik az ismerkedésre. Nekem is nagyon sok jó ismerősöm van olyan karokról is ahol soha nem oktattam. Az ő életük alakulása is fontos számomra. A Facebook erre is jó. Éppen ma láttam egy képet ahol az egyik volt tanítványom látható párjával és két nagy gyerekével abból az alkalomból, hogy feleségével pont most 20 éve házasok. Jó volt látni őket. És jó a többieket is nap mint nap.

Természetesen óvatosan kell bánni ezzel a Facebook-al, több szempontból is. Most csak az "időrabló" mivoltáról írok. Bizony, hamar ott tudja felejteni az ember magát rajta. Régebben amíg kevés ismerősöm volt végig pörgettem az idővonalamat minden nap, hogy ne maradjak le semmiről. Ezt ma már nem tehetem meg, 1800 ismerős esetén ez már lehetetlen. Így aztán mikor bemegyek felköszöntöm azokat akiknek születés- és névnapjuk van, előbbiekre maga a rendszer is figyelmeztet, természetesen csak azokat, akik engem is fel szoktak, aztán egy tíz percig pörgetem az idővonalat, aki beleesik azt megnézem aki nem az aznap kimarad. Természetesen a tetszésnyilvánítások sem maradnak el. Ez az idővonal nézegetés véletlenszerű és maximum napi 10 percet tudok rászánni. Aztán van úgy amikor direkt valakit akarok megnézni, de ez már más tészta, ahogy mondani szokták.

Szóval jó ez a Facebook, tudom ajánlani mindenkinek. Természetesen mint írtam az óvatosság elengedhetetlen. Legközelebb erről írok majd.

Kicsit sok volt már a filmajánlat, ez meg is látszik a látogatottságomon. Azért nem vészes a dolog, de elég alacsony volt a napokban. Ami érthető, hiszen nem mindenki van úgy oda a filmekért mint én. Azért ez a Sakál napja még mindig nagydíjas nálam, megnéztem vasárnap is, sőt fel is vettem, nem árt ha megvan 2 példányban alapon, de aztán csak letöröltem. Most is ajánlok egyet szerdára, lentebb olvasható, de azért már írok másról is.

Ezt a címben jelzett könyvecskét (mindössze 127 oldal) már korábban elolvastam csak most került rá sor. Amely könyvecskének alcíme is van, mégpedig Felvételit vegyenek. És valóban erről volt szó, vagyis a minisztériumban dolgozó hivatalnokok pénzért árulták az írásbeli felvételi kérdéseit. Persze gondolom így is el lehetett szúrni, ha mással nem a szóbelivel, de azért jó néhányan így jutottak be egyetemekre és főiskolákra. Érintettek voltak nagy és híres egyetemek, azoknak jogi karai, de műszaki és orvosi egyetemek, főiskolák is. 

A dolog az 1986-os felvételik során úgy bukott ki, hogy nem csak a feladatlapokat kapták meg hanem a javítókulcsot is és az egyikben véletlenül hiba volt. És aki ezeket megkapta hibásan válaszolt a kérdésre. A hiba viszont olyan volt, hogy csak az tudta elkövetni aki kézhez kapta a javítókulcsot. Így aztán az egyetemek vizsgálatokat indítottak és kiderültek a csalások. Ezt követően következtek a rendőrségi, ügyészségi nyomozások majd a bírósági eljárás következett. A vádlottak között szerepelt 2 minisztériumi tisztviselő, egyikük félállásban egyetemi docensként dolgozott egy vidéki egyetemen és egy jogi kari egyetemi adjunktus, valamint 19 szülő, akik a felvételi adatalapokat megvették. Végrehajtandó büntetést az előbbiek kaptak, az egyik minisztériumi dolgozó 5 évet, a másik hármat és az egyetemi adjunktus is hármat. Mindezeket másodfokon, az elsőfokú ítélet kicsit súlyosabb volt. Egy további gyanúsított a vizsgálati fogságban betegség következtében elhunyt.

A vizsgálatok lezárultával a fiatalokat az egyetemekről eltávolították. Szó esik a könyvben egyikükről, egy lányról, aki újra felvételizett, de nem vették fel. Én ambivalens érzésekkel olvastam ezt, nem tudtam eldönteni, hogy az elutasítás oka tényleg csak az volt-e, hogy nem felelt meg a felvételin, vagy netán az is közrejátszott, hogy benne volt a felvételi csalásban. Hát ez ennek az 1986 évi felvételi csalásnak a rövid története. A könyv 1987-ben jelent meg, Erdélyi András tollából.

Ne felejtsük el elolvasni a ma reggel írt filmajánlatomat sem.

A szerda estére ajánlott film Moldova György regényéből készült, mégpedig az író korai korszakából. Én nagyon szerettem Moldovának ezeket a regényeit, emlékszem egymás után olvastam el vagy négyet. Ez a mostani film az ötvenes években játszódik, és ha jól emlékszem arról szól, hogy a magas beosztású pártvezető egyedül neveli testi hibás lányát és ennek a lánynak kezd udvarolni egy fiatalember. Maga ez az alaphelyzet már sok lehetőséget kínál egy írónak a konfliktusok lehetőségeinek kiaknázásához, az író él is a lehetőséggel. Hogy csak egyet említsek, melyik férfitársam udvarolt volna szívesen mondjuk 1950-ben egy politikai bizottsági tag lányának, aki ráadásul testi hibás is, ennek minden lelki következményeivel? Én biztos, hogy nem. Húztam volna el minél távolabb. A film végére már egyáltalán nem emlékszem, csak arra, hogy jó és érdekes film, érdemes megnézni. Szerda este láthatjuk 21.25-kor a Duna TV-n. Nézzünk be a Port-ra is:

http://www.port.hu/malom_a_pokolban/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=55370940&i_topic_id=1

"A Sakál napja" a maga nemében tökéletes film. Minden a helyén van. Izgalmas történet egy olyan emberről aki kiválóan érti a szakmáját. Ami ugyan egy kissé szokatlan szakma, de a maga nemében ezt is lehet jól is és rosszul is művelni.  Az illető ugyanis bérgyilkos. És ezt valóban jól csinálja. Igaz, nem olcsón dolgozik, de tökéletesen megbízható. Ha ő veszi kézbe a dolgokat nem kell ártatlan áldozatokkal számolni, nála csak az hal meg akire a megbízás szól. Az viszont igen. Kivéve ha nem kerül porszem a gépezetbe. És ezt tudják az OAS terrorista szervezet vezetői is. Igaz a hal sem kicsi, maga De Gaulle tábornok, akit meg kell gyilkolni. Ehhez szerződtetnek profi szakembert, akinek ugyan - mint az egyik jelenetben láthatjuk - vannak érzelmei is, de ezeken - ha úgy adódik - egyik pillanatról a másikra felülkerekedik az elvégzendő feladat. Egy pillanatra sem habozik, amikor úgy érzi útjában áll a nő, akivel az éjszakát töltötte. Szemrebbenés nélkül megöli. Ez az ember úgy halad előre a célja teljesítése érdekében mint kés a vajban. Úgy győzi le az akadályokat mint a német harckocsik a karabéllyal felfegyverzett szovjet katonákat 1941 júniusában. Semmi sem szent előtte, csak a cél lebeg szemei előtt...

Természetesen nem írom le a végét, talán már így is sokat mondtam. Javaslom nézzük meg a filmet vasárnap este 21.10-kor a Duna TV-n.

http://www.port.hu/a_sakal_napja_the_day_of_the_jackal/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=55228889&i_topic_id=1

Korábban is írtam róla, most csak kimásoltam az erre vonatkozó részt:

http://morgomedve.blog.hu/2010/11/24/a_sakal_napja_1

Ezen a héten egész jó filmeket lehet látni a TV-ben. Holnap este 22.15-kor például egy kiváló filmet láthatunk a Duna TV-n 13-as címmel, amely meglehetősen szokatlan dologról szól. A film főszereplője hozzájut egy meghívóhoz amely egy furcsa játékhoz invitálja a levél címzettjét. Mivel azonban levél címzettje hirtelen rosszul lesz és meghal, az éppen a házban tartózkodó villanyszerelő észrevétlenül magához veszi a levelet és jelentkezik az ott megadott címen. A játék leginkább az orosz ruletthez hasonlít, a tét a résztvevő élete vagy nagyon sok pénz. Miután a fiatalembernek sürgősen sok pénzre van szüksége, hogy az apján segítsen belevág a dologba és elkezdődik a "játék"...

Többet nem írnék, talán még annyit, hogy a film nem szűkölködik váratlan fordulatokban sem.

Nézzük meg mit ír róla a Port:

http://www.port.hu/a_13-as_13/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=55228747&i_topic_id=1

A másik film Kovács András filmje a Ménesgazda. Szerdán este 21.25-kor láthatjuk, szintén a Duna TV-n. A történet Busó Jani története, a megbízható, parasztszármazású káderé, akit a párt a Jugoszláv határ közelében található Méntelepre helyez vezetőnek. Igaz, Busó Janinak halvány gőze sincs a lótenyésztéshez, viszont hibátlan káderlappal rendelkezik, a kinevezők bizonyára úgy ítélik meg, hogy a párt iránti hűség majd pótolja a szakértelmet. Különösen fontos ez ha figyelembe vesszük a Jugoszláviával megromlott viszonyt és azt a tényt hogy a telepen csupa olyan tiszt tevékenykedik akik még a Horthy hadseregben kezdték tevékenységüket és nem igazán hívei az új rendszernek. Ebben a légkörben próbálja meg vezetni a telepet Busó Jani, több kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. A film rendezője Kovács András, aki sok jó filmet rendezett, szerintem ez a film egyike a legjobbaknak. Ajánlom mindenkinek.

Azért olvassuk el azt is mit ír a Port a filmről, de csak akkor, ha nem zavar bennünket ha azt is elolvashatjuk hogyan végződik a film:

 http://www.port.hu/a_menesgazda/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=55228876&i_topic_id=1

Megjegyzem a jó filmek sora nem ér véget ezzel a 2 filmmel. Csütörtök este 20.35-kor egy könnyed francia vígjátékot láthatunk A magas szőke + két szőke címmel. Szombaton 15.20-kor láthatjuk a Bakaruhában című filmet, vasárnap este 21.10-kor pedig egy igazán kiváló krimit láthatunk a Sakál napjá-t. Erről igyekszem majd külön is írni. Minden film a Duna TV-n lesz.

Elolvastam ezt a címben jelzett könyvet is, a Kék fényt. Idősebbek még emlékeznek rá, nem is tudom mikor indulhatott, talán a 60-as évek végén. A Népszabadság újságírója szerkesztette és vezette, név szerint Szabó László, aki a közelmúltban hunyt el. A könyv 1972-ben jelent meg.

A könyv egyrészt a műsor műhelytitkaiba avat be bennünket, másrészt bemutat sok bűncselekményt is. Számomra két dolog hagyott nagyon mély nyomot.

Az egyik, hogy szerepel benne egy család, a Richter család, amelyben az egész család bűnözéssel foglalkozott. Beleértve a család majdnem 14 éves tagját - Richárdot - is. Ő leginkább azért volt fontos tényező ebben a családban, hogy lévén kiskorú, így nem volt büntethető. Tehát a nagyok megszervezték a bűncselekményeket és beküldték végrehajtani az öcsikét, akit maximum Aszódra, a javító intézetbe lehetett elküldeni.

Erről az öcsikéről 14 év múlva, 28 éves korában lehetett hallani ismét, amikor is a szegedi Csillag börtön bútorgyárában megölt 3 alkalmazottat, akik művezetőként irányították az elítéltek munkáját, hármat pedig súlyosan megsebesített. Ámokfutásszerű volt az egész, két - titokban készített késsel - rohant végig az üzemen, többnyire hátulról támadt az áldozatokra. Az ok az volt, hogy a művezető felbosszantotta mivel meg akarta fenyíteni. Akkor még volt halálos ítélet, természetesen fel is akasztották. Bővebben itt olvashatunk róla.

A másik ami nagyon nyomasztott és megmaradt bennem a Népstadion-galeri esete. Itt dologtalan, csellengő, bűnözésből élő fiatalok az esti órákban a Keleti pályaudvaron és környékén lófrálva fiatal lányokat vettek rá, hogy tartsanak velük, többnyire becsapva őket, amikor viszont odaértek a teljesen kihalt Népstadionhoz akkor veréssel arra kényszerítették őket, hogy egy ablakon keresztül bemásszanak az üres pénztár fülkébe és ott többen egymás után megerőszakolták őket. De sokszor elég volt ehhez a vasúti töltés oldala is. Ha tiltakoztak jött az újabb verés. Elég sokáig folytathatták bűnös tevékenységüket, nem is értem miért, hiszen közben feljelentések születtek, tehát a rendőrségnek nem lehetett nagy kihívás elfogni őket. No mindegy, végül letartóztatták a bandát, majd egy idő után bíróság elé állították őket.

Itt viszont álljunk meg egy pillanatra. Nem értek én itt valamit. Ugyanis a lecsukottak családja és rokonai megfenyegették az áldozatokat és családjukat - akik magánindítványban jelentették fel a tetteseket - hogy ha nem vonják vissza a feljelentésüket ez meg ez fog történni velük. És ők visszavonták és ezeket az ügyeket a bűnüldöző szervek kénytelenek voltak ejteni. Mint például annak a kis 15 éves kislánynak az esetében is, akit ketten erőszakoltak meg. Jött volna a többi is, de arra jött valaki és megzavarta őket. Amit meg nem értek az az, hogy a nemi erőszak hivatalból üldözendő bűncselekmény, tehát nem kéne hogy számítson van-e feljelentés vagy nincs. A könyvből erre nem kaptam választ. Viszont úgy tudom ma már hivatalból üldözendő cselekedet, ha van feljelentés ha nincs. És ez így van rendjén.

Az ítélet viszont úgy gondolom az akkori szokásoknak megfelelően példás volt. Ma már többet kapnának. A 19 éves bandavezér 10 évet kapott, aztán volt itt bőven 7-8 év is, persze néhányan a kisebb gazemberek megúszták kevesebbel, egy-két évvel. A megfélemlítő családtagok közül öten álltak bíróság előtt, egyenként fél-félév letöltendő büntetés volt a részük. A galeri elítélt tagjai 21-en voltak, ezeknek nagy része 5 éven felüli büntetést kapott.

Érdekes olvasmány volt, elég gyorsan bedaráltam az egész könyvet, pedig nem egy vékony könyv. Mellesleg ezen a héten nem volt a Dunán a szokásos heti Kék fény. Lehet, hogy megszüntetik?

Végül felhívnám a figyelmet egy filmre, amelyet vasárnap este 19.25-kor vetítenek a Duna TV-n. Tíz kicsi indián a címe. A könyvé Tíz kicsi néger, kiváló krimi, én nagyon szeretem. Én erre a filmre már nem nagyon emlékszem, ezért csak óvatosan ajánlom. Viszont emlékszem egy másik verzióra is, az egy hegyen játszódik ahol a házat csak egy felvonó köti össze a külvilággal. Ez egy nagyon jó film, szívesen megnézném újra.

A később vetítendő Skarlát betű sem rossz film. 24.00 órakor kezdik a Duna TV-n.

Idáig halogattam, hogy feltelepítem a Windows 10-et a gépemre, amit július 29-ig ingyen megtehetek.
Nem nagy kedvem volt a Windows 7 Home Edition-omat felcserélni erre, de muszáj volt, mert eljön a pillanat amikor a Microsoft magára hagyja ezt az operációs rendszert és akkor meg jönnek a hackerek. Úgy hogy este 22.45-kor nekiálltam. Vettem egy nagy levegőt és rákattintottam a megfelelő ikonra, ami ott van jobbra lent már közel egy éve.

A folyamat elkezdődött, ment minden magától, nekem csak időnként kattintanom kellett egyet-egyet. A megfelelő helyre való kattintás nem okozott gondot, nem volt bonyolult.

Egy esetben kellett beavatkoznom erőteljesebben. Az egyik programomat nem találta kompatibilisnek és kérte, hogy kézi üzemmódban szedjem le. Ezt eltávolítottam. A végén mondta, hogy az eltávolításhoz újra kell indítanom a gépet, hát nem indítottam újra, hiszen akkor az installálásnak is vége szakadt volna. Nem volt belőle probléma. Az eltávolítás után visszatértem a telepítéshez és folytattam ott ahol abbahagytam.

Nem tudom a gépemben van-e a hiba vagy bennem (elég régi gép, én is használtan vettem vagy 2 éve) de nagyon sok időt vett igénybe. Fél 2-kor mikor valamilyen folyamat még csak 15 %-nál tartott (egy nagy kör jelezte a 15 %-os értéket) lefeküdtem aludni a lovak közé dobva a gyeplőt. Nem lett belőle semmi baj, 3/4 5-kor mikor felébredtem be volt fejezve a telepítés és várta, hogy magamévá tegyem friss szerzeményemet.

Ezután már csak annyi kellett, hogy be kellett állítanom az Internet kapcsolatot. Ehhez kellettek a belépési adataim (felhasználó név, jelszó) és már használhattam is a gépet.

Első blikkre nem látszik rossznak ez az új Windows, de majd meglátjuk idővel.

Ne felejtsük el elolvasni a filmajánlatot sem itt kicsit lentebb.