Ebben a kis írásban egy viszonylag új szokásról lesz szó. Ez pedig az, hogy egy-két éve azt tapasztalom, hogy egyes éttermekben nem meghámozzák a krumplit főzés előtt, hanem megmossák. És nem csak az újat. Ez lehet, hogy nagyon elegáns dolog, de én nagyon nem szeretem. Megmondom miért. Azért mert amikor egy krumplit meghámozunk, arról eltávolítottunk minden szennyeződést és ez jól látszik is rajta. Itt is lehet még hibázni, ha utána nem mossuk meg alaposan. A krumplimosással nem így van. Azt, hogy egy krumpli mosással mennyire tiszta nehezebb eldönteni. Látszólag lehet, hogy annak látszik, de attól még sok szennyeződés lehet rajta. Aztán ez függ attól is, hogy ki mossa és milyen lelkesedéssel. El tudom képzelni, hogy valakit úgy nem nagyon érdekel ez az egész. Mosogatja, mosogatja aztán egyszer csak szólnak neki, hogy vigye már és viszi. A valaki meg minden különösebb nézegetés nélkül beleönti a főzővízbe. 'Oszt jó napot! Úgy hogy nem tetszik nekem ez a dolog.
Néha viszont kénytelen vagyok ilyeneket is megenni, mert elfeledkezem róla, és a megrendelt krumpliköret így néz ki. Ilyen esetekben aztán próbálom a héját leszedni, többnyire kevés sikerrel. A dolog ellen nem sokat lehet tenni, bizonyos ételek csak főtt krumplival jók, különben sem vagyok az a fajta aki másként rendeli meg az ételeket mint ahogy az étlapon van, így aztán turkálok a tányéron miközben átjár a gyanú, nem olyan segédmunkások mosták-e akiket végképp nem érdekelt ez az egész, azért a minimálbérért annyit gondoltak elvégezni amennyit elvégeztek.
Egyébként jól vagyok, pénteken Pesten voltam, megkaptam szakmai szervezetünk legmagasabb kitüntetését, természetesen nagyon örülök neki és köszönöm mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy megkaphassam.
