Morgómedve

Az egyik TV műsorban megint szóba kerültek az ózdi kamerák, amelyekkel az önkormányzat a közmunkásokat ellenőrizte vagy ellenőrzi, nem is tudom most mi van. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy én először 1966-ban vagy 1967-ban láttam ipari kamerát hasonló céllal üzemeltetni. Én akkor középiskolába jártam, de ugyanott működött egy Felsőfokú Technikum is. Ők már főiskolásoknak minősültek, fel is néztünk rájuk rendesen.

Nekik volt államvizsgájuk amikor az iskola úgymond bevetette az egyéb célra vásárolt ipari kameráját. Nagy dolog volt egy kamera akkortájt, nem úgy mint mostanában. Az én kissé ósdi mobiltelefonomon kettő is van. Nem tudom ki találta ki ezt az ellenőrző  módszert, de már akkor is elismerően bólintottam mikor megláttam. Az történt ugyanis, hogy egy teremben készültek fel a hallgatók, felügyelő tanár nem volt a teremben, ellenben berakták helyette azt a bizonyos ipari kamerát, egyenesen a készülő hallgatóra irányítva. A kamerához tartozó monitor a folyosón volt. Aztán vagy nézte valaki vagy nem. De leginkább nem. Amit viszont a felkészülő nem tudhatott, így aztán a puskázás teljesen kizárható volt. Mikor megláttam, tényleg lenyűgözött a dolog, ha a hatékonyságát néztem. Ha nem azt, akkor eléggé elítéltem, megmondom őszintén. Valószínűleg a diák énem került bennem túlsúlyba. Valahogy nagyon antihumánusnak találtam. Hogy finoman fogalmazzak. Puskázni nem való (bár ha nagyon megszorultam én is csináltam) de azért valami esélyt kell adni a vizsgázónak is. Hát ez nem adott.

Ha már itt tartunk nálunk a tanszéken a tanszéki könyvtárban folytak az államvizsgák, a felkészülés meg az én szobámban az én íróaszatlomnál történt. Nekem akkor nem volt szükségem rá mert én a magas Államvizsga Bizottság mellett jegyzőként tevékenykedtem. Aztán mikor véget ért az egész és visszaültem az asztalhoz mindig sikerült begyűjtenem a puskákat amiket a hallgatók az én íróasztalom különféle rekeszeiben hagytak. Nem nagyon jöttek vissza érte, a tollakért sem. Nem voltak ezek drága tollak, sokra nem mentem velük. Azokért valószínűleg visszajöttek volna. Néha még hónapok múlva is kezembe akadt egy-egy puskagyűjtemény.

A minap utaztam a buszon, előttem egy 4 üléses hely volt. Háttal egy házaspár ült, szemben meg egy férfi és egy nő. Lehet, hogy ők is házaspár voltak, de ez nem is lényeges. Én rendezkedtem a táskámban, beleértve a bugyellárisomat is. Aztán egyszer csak kiesett egy pénzérme, leesett a padlóra majd előre gurult a négyes ülés alá. Illetve nem is alá, hanem oda, ahol szabadon látható volt. Nem gondoltam rá, hogy az ülések alá ereszkedjem és megkeressem, túl nagy hajcihővel járt volna. De a dolog megoldódott magától is. Az előttem lévő nő lehajolt, felvette majd mosolyogva eltette. Valami jópofaságot is mondhatott, mert a szemben lévők elmosolyodtak. Én nem értettem, csak hallottam, hogy nem szó nélkül tette el. Meg sem kísérelte, hogy megkeresse a pénz gazdáját, ami azért mohóságra vall. Gondolom nem arra gondolt, hogy az úr adta. Innentől már bosszantott a dolog, főleg, hogy nem tudtam, hogy hány forintom bánta ügyetlenségemet. Lehet, hogy egy százas volt, de lehetett kétszázas is. Bár az ilyen egy 5 forintosnak is nagyon meg tud örülni. Mindenesetre ez a nő szemrebbenés nélkül (amit persze csak feltételezek mert nem láttam) elrakta a "talált" pénzt.

Mikor szálltak le szemügyre vettem, 50-60 között nő volt, elég csúnyácska. A hozzátartozó férfi korban hozzáillett, meg stílusban is. Látszik az egy emberen. A szemén, a tekintetén leginkább. Zsák és a foltja. Hát így jártam én ezzel az elgurult pénzérmével.

Egyébként nagy meleg van itt a végeken is, de megfogadtam, hogy nem fogok morogni. Nyár van, most van ideje a melegnek.  Jobb híján alkalmazkodom. Rendszeressé tettem a délutáni alvásokat, az így elveszett időt este pótolom, éjfél előtt nem alszom el. Kint az erkélyen egy lámpa mellett prímán lehet olvasni éjszaka is. Meg hajnalban ha felébredek nem alszom rögtön vissza, egy-két órát ellopok a hajnalból is. Aztán így megvagyok a meleggel is, ami a hírek szerint nem tart már soká. Hát nem fogom bánni ha egy kicsit hűvösebb idő jön majd.

Nekem tetszik ez az ötlet az énekléssel. Igaz, csak módjával tudom elképzelni. Jó dolog a testmozgás is, meg az éneklés is, de azért létezik iskolai tananyag is, azért arra is kellene elegendő időt hagyni. Mert egyébként énekelni valóban jó. Jó egyedül is, de azért ha többen vannak sokkal jobb. Tényleg összekovácsol arra a pár percre, jó dolog valakikkel valamit együtt csinálni. A közös éneklés jelentheti valaminek a kezdetét vagy végét is.

Ezt például az én középiskolámban már 1963-ban is tudták amikor én ott voltam elsős. Igaz, ez csak a műhelygyakorlatos napokra vonatkozott, más napokra nem, talán mert nem volt könnyen megoldható. Szóval mi azokon a napokon amikor a tanműhelyben dolgoztunk szépen beöltöztünk a koszos munkaruháinkba és a műhelycsarnok aulájában énekeltünk egyet. Hogy miket arra már nem emlékszem, de ének mindig volt. És valahogy élveztük is. Legalábbis én így emlékszem. 8 órakor az ember még kicsit álmos, fel tudja rázni az embert. Először kicsit álmosan kezdi, aztán ránéz a többiekre, először csak összemosolyognak, aztán emelkedik a hangerő, az éneklők igyekeznek "túlénekelni" a másikat, egyre inkább jó bulinak tűnik az egész és mire véget ér a nóta vagy dal máris jobb hangulatban van az ember. Nagyon nem kutattuk, hogy sérti-e az emberi jogainkat ez a reggeli énekeltetés vagy nem, énekeltünk mert rákaptunk, meg valahogy megszerettük. Mielőtt továbbmennénk vessünk egy pillantást az alábbi képre:

Mi vagyunk rajta, valószínűleg a nap végén, de ezt nem könnyű eldönteni. Bár én arra szavaznék amikor már végeztünk, mert nem gondolom, hogy munka előtt ilyesmibe, hogy fényképezés az oktatók belementek volna. Egyébként ők azok ott ketten. A bal oldali köpenyes oktató engem nem nagyon kedvelt mert nem voltam elég ügyes a reszeléshez. Mert ekkoriban mindén hétfőn ez ment a teljes tanévben. Reszeltünk mintha a világbéke függött volna ettől. Nagyon utáltam, megmondom őszintén. A képen persze én is rajta vagyok, ott vagyok a jobb szélén a guggoló cimbora mögött. Ahogy nézem a társaság egy része még munkaruhában van (én is). Summa summarum ha a reszelésről nem is, az éneklésről jó emlékeim vannak. 

Szerintem manapság is megoldható lenne, hogy reggel az első óra elején a társaság feláll és a tanár vagy tanárnő vezetésével elénekel egy dalt. Például népdalt. De szerintem ez nagyjából mindegy is lenne, a lényeg, hogy a fiatalok élvezzék. Aztán éneklés közben a szerelmesek még egy kicsit egymásra mosolyoghatnának, ha közel állnak egymáshoz megsimogathatják közben egymás kezét, az ebből a szempontból függetlenek meg kicsit rendetlenkedhetnének még mielőtt elkezdődik a munka. Persze csak úgy hogy ne zavarják a közös éneklést. Minden teremben lehetne ugyanazt énekelni. Szebb lenne ha az utcán járók nem egy hangzavart hallanának. Végül is a saját gyerekeik énekét hallanák. Szerintem még az ő arcukra is mosolyt varázsolna a dolog. Bár némi csúszás biztos lenne, úgy hogy tényleg jobb lenne zárt ablakok mellett végezni a dolgot. Ha az iskolának van nagy udvara lehetne ott is, mindenki egyszerre. Na szóval, lehet finomítani a dolgot, de szerintem nem lenne rossz. Ki kéne próbálni és ha nem jön össze akkor abbahagyni. De előtte még csiszolgatni, hátha megoldható mégis. Mert énekelni jó. Hát ezt találtam ki én ma reggel ezzel a dologgal kapcsolatban.

Egy olyan levelező fórumon ahol számítógépes kérdésekkel foglalkoznak olvastam az alábbi levelet, melyben a kérdező először vázolja a problémát, majd leírja, hogy mi mindent tett meg a hiba elhárítására:

Tisztelt Guruk, hosszú tapasztalatom ellenére, nem tudom megoldani a következő problémát:

- A rendszer WIN 7, két felhasználóval: "Chef" adminisztrátori jogokkal és jelszóval, illetve "Geza", jelszó nélkül és "közönséges" jogokkal ellátva. - A szimptómák: Pár napja, ha bejelentkezem mint "Geza", a billentyűzet (PS2) nem ír, táblázatában
betűt megnyomva a cursor nagyokat ugrik, szélről szélre. Az (USB) egér működik, kivéve a kereket, amely lapozás helyett a zoom-t mozgatja, azaz nagyítja vagy kicsinyíti a betűket a monitoron. Mindkettő kábeles, HID-nek megfelelő, külön meghajtó nélkül. A Ctrl+C, Ctrl+V nem működik, de jobb egérgombbal lehet kopírozni. Ha most ki- és újból bejelentkezem, rendszerint, de nem mindég, minden működik. Ha mint "Chef" jelentkezem be, minden működik, mint rendesen. - Mit tettem eddig: 3 különböző "rescue CD"-t futtattam vírust keresve, nem találtak semmit. Visszajátszottam egy kb. hathetes "image"-ot, de a szimptómák újból jelentkeztek!!!! Erre persze a hardware lett gyanús, de a "Chef"-nél működik, és ugyanazon a gépen Ubuntu is fut baj nélkül. Sokat keresgéltem a neten, találtam is sok hasonló problémás szerencsétlent, de az ajánlott megoldások egyike sem segített, illetve legtöbbje már első olvasásra reménytelennek tűnt. Nos, nem tudván, mit mást tehetnék, hozzátok fordulok, segítségeteket kérve. És előre is köszönöm!
Géza bácsi

Ezután következett egy válasz a lehetséges megoldásra:

Pár napja, ha bejelentkezem mint "Geza", a billentyűzet (PS2) nem ír, táblázatba a betűt megnyomva a cursor nagyokat ugrik, szélről szélre. ... Ha mint "Chef" jelentkezem be, minden működik, mint rendesen.

Kerülő megoldás, ha lehet: Új felhasználót létrehozni, azzal bejelentkezni, és ha ott minden OK, akkor átmásolni a Géza dokumentumait, meg ami kell, registry fájlokat, és egyéb temporális fájlokat, meg ami nem kell, kihagyni. Nem volt amúgy valami optimizer progi futtatva? ilyent okozhat huncut szoftver is, amit nem feltétlenül ismer fel a víruskergető, mert nem vírus, csak hibás akármi, ami beleszól a HW időzítésekbe. Ill. régebb ilyen jelenségeket produkált nekem hibás egér kábel, de az tényleg régen volt, még DOS alatt. Az is úgy volt, hogy működött rendesen is, amíg foxproban meg nem nyitottam egy táblát, akkor elkezdett kijelölgetni, ugrálni másik rekordra gépelés közben, stb.Török István

Végezetül ismét a kérdező jelentkezett, amelyből megtudhatjuk mi okozta a hibát ami egyébként elég vicces helyzetet ír le:

Tisztel Guruk, mindenekelőtt köszönöm Török Istvánnak a jó tanácsát. Ilyen "workaround"-ra gondoltam magam is. Sok munka lenne, de azt hiszem, megcsinálhatnám. Viszont 10 perccel ezelőtt, magam is alig hiszem, megláttam, hogy a billentyűzeten kenyérmorzsa szorult a jobb CTRL és a jobb SHIFT billentyűk közé. Egy ollóval kipiszkáltam onnan, és csoda történt: minden működik hibátlanul. Olyan félig lenyomott helyzetben szorult a két billentyű és produkált mindenféle furcsa szimptómát!!! 1984-ben kezdtem DOS alatt BASIC programokat írni, 1989-tol egy hálózat rendszergazdája voltam, mely 3 géppel indult és 96 lett belőlük. Nyugdíjazásomig "information manager" lettem (akármi is ez) - és ilyen marhasággal még nem találkoztam. Ha közületek még valaki gondolkozott a problémámom, hálás köszönet.Géza bácsi

Összefoglalnám a lényeget: ha valami szokatlan dolgot tapasztalunk a gépünkön vegyük szemügyre a billentyűzetet, hogy nincs-e valami beszorulva a billentyűk közé. Nekem is volt már úgy, hogy a monitoron érthetetlen dolgok történtek, aztán mikor arrébb húztam az előttem lévő folyóiratot megszűnt a hiba. :)

A három levél a 6595, 6596 és 6597  számú levelekben olvashatók.

Idáig hetente közel 300 forint költöttem TV műsorújságra. Hát ennek vége, ezt a havi 1200 forintot meg fogom spórolni. A TV műsorok színvonala elérte azt a szintet ami már nem teszi rentábilissá a dolgot. Ehhez a műsorhoz megfelel a megyei újság pénteki melléklete is. Aztán ha pontosítani kell, ott a Port, ott is meg lehet nézni.

És ha már a TV műsoroknál tartunk, jelzem, hogy a helyi televíziónál idáig csak vasárnap volt az ismétlős nap, újabban már a szombat is. Az ismétlős azt jelenti, hogy az elmúlt 5 nap anyagiból válogatnak. Tehát elég 5 napig nézni a műsoraikat. Aztán szombaton és vasárnap meg lehet tanulni kívülről. Itt is visszaléptünk egy kicsit.

Aztán van itt egy TV csatorna - a d1 - amelyet korábban nem ismertem. Nem egy ismert csatorna, a korábbi műsorújságom sem hozta a programjukat, a megyei lap mellékletéről már nem is beszélve. Akinek van ilyen annak javaslom figyeljen rá oda. Elég sok kulturális műsoruk van. A filmek nem igazán jók, jók viszont az ismeretterjesztő műsoraik. Nemrégiben egy pécsi ortopéd sebész professzor beszélt a csípő- és térdprotézisekről. De inkább az előbbiekről. Gyanítom előbb utóbb nekem is be kéne neveznem egyre. Idáig rá se mertem gondolni, most viszont bemutattak egy kis filmet amelyből kiderült, hogy tulajdonképpen egy 4-5 centiméteres vágásról van szó, azon keresztül elvégzik a cserét, néhány nap múlva lehet hazamenni. Hát ez jó, így már tetszik nekem. Lassan lehet, hogy be is nevezek. A sorban állás néhány év, ezalatt persze le kell fogynom egy kicsit.

És ha már fogyás az egyik ismerősöm 142 kilós súlyából leadott 71 kilót, ami tényleg nagy teljesítmény. Ismerem olyan 10 éve, hölgy az illető. Selmecen volt velünk egyszer. A Facebook-on láttam a képeket, tényleg fantasztikus. Biztos sokat kellett szenvedni ehhez a szép eredményhez. E helyről is gratulálok.

Ez az ifjú hölgy aki nem esküdött fel az Alkotmányra eszembe juttatott egy történetet. A történetet hallgatóktól hallottam előadásközi szünetben. A történet hőse (egy egyébként jól tanuló) hallgató, aki az előadóban a leghátsó sorban ült sokadmagával. Az előadás közben az előadó úgy gondolta, hogy nagy a zaj a teremben, ezért azt mondta, hogy a legutolsó 2 sorban ülők menjenek ki. Hősünk nem volt hajlandó kimenni, azt mondta, hogy ő nem beszélgetett és ezért nem is fog kimenni. Vita támadt, végül már az előadó szinte könyörögve mondta, hogy "...de ember, maga nálam fog szigorlatozni", de akkor sem ment ki. Megtudtam azt is, hogy abban a féléveben elsőre megbukott, aztán átment. Szigorlaton is. Mint írtam jó tanuló, rendes fiú volt. Én is tanítottam korábban, de persze más tárgyból.

Egyébként az ilyen tanári haragok nem tartanak sokáig. Nálam legalábbis. Nekem is volt egy lánykám aki állandóan beszélt órán. Szolidan szóltam neki, hogy maradjon már csendben. Aztán csak folytatta. Akkor már keményebben szóltam rá. Na ez volt az a pillanat amikor azt gondoltam, hogy vizsgán kicsit alaposabban áttekintjük majd az anyagot. Persze 2 hét múlva már mindent elfelejtettem, ordas gondolataim elillantak, ő meg kapott egy kettest. Szerintem nagyon elégedett lehetett vele.

A sajtóban olvashattuk több helyen is, hogy az ELTE-n egy szociálpszichológus nem volt hajlandó felesküdni az Alaptörvényre, ezért nem kapta meg a diplomáját, amelyet korábban a doktori tanács neki ítélt. Eddig a hír, amely némi pontatlanságot tartalmaz. A magyar nyelvben ugyanis diploma alatt elsősorban azt értjük, amit valaki sikeres egyetemi vagy főiskolai tanulmányai végén - többnyire ünnepélyes keretek között - átvesz. Ennek tanúja is lehetünk ha belenézünk a Miskolci Egyetem diplomaosztó ünnepségeit megörökítő videók valamelyikébe.

Nyilván itt másról lehet szó. Ezt látszik megerősíteni, hogy a diplomát az egyetem Doktori Tanácsa ítélte oda. És valóban. Itt arról van szó, hogy az illető hölgy évekkel ezelőtt átvette az alapszintű (BSc) képzésről szóló diplomáját, később a mesterképzésről (MSc) is átvett egyet. Ezt követően beiratkozott doktorandusz hallgatónak és nagyjából 4 év után megvédte doktori (PhD) disszertációját is és itt az ezt igazoló PhD oklevélről, illetve diplomáról van szó. Amely diploma tanúsítja, hogy tulajdonosa képes az önálló kutatásra és tudományos fokozattal rendelkezik. Szerintem a híradásoknak ki kellett volna hangsúlyozniuk, hogy PhD diplomáról van szó, ha már ragaszkodnak a diploma szóhoz. Lehetett volna PhD oklevelet is írni.

Dicséretes a helyi lapunk jegyzetírójának eljárása, aki úgy kezdte írását, hogy "Az ELTE doktoravatásán egy fiatal szociálpszichológus nem volt hajlandó felesküdni az Alaptörvényre, ezért nem kapta meg a diplomáját, amelyet előzőleg a doktori tanács neki ítélt".

Szerintem nem csak védett házak vannak, vannak védett szavak is. Én például soha nem használom a kitartás, élettér, végső megoldás szavakat illetve kifejezést. Ezeknek a szavaknak szerintem sajnos már csak egy jelentésük van, mindegyik ugyanahhoz a dologhoz kötődik. Mint ahogy a védett házak is. Mint tudjuk ezekben a házakban olyan üldözöttek laktak akiknek védlevelük volt különféle semleges országokból.

Ezt a fogalmat kezdte el használni most a sajtó azokra a házakra ahol civilek menekülteket fogadnak be. Feltételezem, hogy ezekben nem csak kizárólag ilyen emberek laknak ezért is helytelen az elnevezés. De hát a sajtó mostanában nem sokat hezitál egy szó vagy kifejezés használatakor, egy a lényeg, hogy nagyobbat szóljon. Mint például közönséges gyilkosság esetén kivégzést emlegetni. És ez már mindennapos dolog. Én azt mondom, jobban kellene vigyáznunk nyelvünkre.

Egy könnyed nyári programra invitálom a Morgómedve olvasóit. Már akit érdekel az ilyesmi. Egyetemünk honlapjára felkerültek a diplomaosztó ünnepségeket megörökítő videók. Én szép komótosan végignéztem mindet, igaz időnként olvasgattam is közben, de azért odafigyeltem az ünnepségre is. Nyilván a figyelmem akkor csökkent amikor olyan karok hallgatói vették át a diplomákat, amelyek hallgatóit kevésbé ismertem. Én úgy gondolom, hogy a videók közül egyet legalább érdemes végignézni.

Az én volt karomat javasolnám, a Műszaki Földtudományi Kart. Aztán a többit már tényleg az olvasóra bízom. Mivel a karok rövidítéseikkel szerepelnek még adok egy kis segítséget. Az elsőn az Állami és Jogtudományi- valamint az Egészségügyi Kar hallgatóinak ünnepsége látható, a másodikon a Műszaki Földtudományi- és a Gazdaságtudományi Kar hallgatói veszik át a diplomájukat, ezt követi  a Műszaki Anyagtudományi- és Bölcsészettudományi Kar ünnepségét bemutató videó. Végezetül a Gépészmérnöki és Informatikai Kar valamint a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet végzős hallgatói következnek. És ahol mindez látható:

http://www.uni-miskolc.hu/hirek/608/elerhetoek_a_2015_juniusi_diplomaosztokon_keszult_videok

Ebben a nagy melegben én sem tudom mit írok le. Nem is tudom honnan vettem a tegnap esti filmmel kapcsolatban, hogy a Port gyilkosságról ír.  A Port nagyon helyesen csak meglövésről beszél és itt erről is volt szó. Az volt a baj, hogy én úgy emlékszem meghalt a fiatalember. Úgy hogy megkövetem őket, nekem meg máskor jobban oda kell figyelnem mit írok le. A film egyébként tényleg nagyon jó volt, eredetileg felvenni terveztem, aztán végignéztem. Fél 2 tájban ért véget. Örülök, hogy ajánlottam.