Nekem tetszik ez az ötlet az énekléssel. Igaz, csak módjával tudom elképzelni. Jó dolog a testmozgás is, meg az éneklés is, de azért létezik iskolai tananyag is, azért arra is kellene elegendő időt hagyni. Mert egyébként énekelni valóban jó. Jó egyedül is, de azért ha többen vannak sokkal jobb. Tényleg összekovácsol arra a pár percre, jó dolog valakikkel valamit együtt csinálni. A közös éneklés jelentheti valaminek a kezdetét vagy végét is.
Ezt például az én középiskolámban már 1963-ban is tudták amikor én ott voltam elsős. Igaz, ez csak a műhelygyakorlatos napokra vonatkozott, más napokra nem, talán mert nem volt könnyen megoldható. Szóval mi azokon a napokon amikor a tanműhelyben dolgoztunk szépen beöltöztünk a koszos munkaruháinkba és a műhelycsarnok aulájában énekeltünk egyet. Hogy miket arra már nem emlékszem, de ének mindig volt. És valahogy élveztük is. Legalábbis én így emlékszem. 8 órakor az ember még kicsit álmos, fel tudja rázni az embert. Először kicsit álmosan kezdi, aztán ránéz a többiekre, először csak összemosolyognak, aztán emelkedik a hangerő, az éneklők igyekeznek "túlénekelni" a másikat, egyre inkább jó bulinak tűnik az egész és mire véget ér a nóta vagy dal máris jobb hangulatban van az ember. Nagyon nem kutattuk, hogy sérti-e az emberi jogainkat ez a reggeli énekeltetés vagy nem, énekeltünk mert rákaptunk, meg valahogy megszerettük. Mielőtt továbbmennénk vessünk egy pillantást az alábbi képre:
Mi vagyunk rajta, valószínűleg a nap végén, de ezt nem könnyű eldönteni. Bár én arra szavaznék amikor már végeztünk, mert nem gondolom, hogy munka előtt ilyesmibe, hogy fényképezés az oktatók belementek volna. Egyébként ők azok ott ketten. A bal oldali köpenyes oktató engem nem nagyon kedvelt mert nem voltam elég ügyes a reszeléshez. Mert ekkoriban mindén hétfőn ez ment a teljes tanévben. Reszeltünk mintha a világbéke függött volna ettől. Nagyon utáltam, megmondom őszintén. A képen persze én is rajta vagyok, ott vagyok a jobb szélén a guggoló cimbora mögött. Ahogy nézem a társaság egy része még munkaruhában van (én is). Summa summarum ha a reszelésről nem is, az éneklésről jó emlékeim vannak.
Szerintem manapság is megoldható lenne, hogy reggel az első óra elején a társaság feláll és a tanár vagy tanárnő vezetésével elénekel egy dalt. Például népdalt. De szerintem ez nagyjából mindegy is lenne, a lényeg, hogy a fiatalok élvezzék. Aztán éneklés közben a szerelmesek még egy kicsit egymásra mosolyoghatnának, ha közel állnak egymáshoz megsimogathatják közben egymás kezét, az ebből a szempontból függetlenek meg kicsit rendetlenkedhetnének még mielőtt elkezdődik a munka. Persze csak úgy hogy ne zavarják a közös éneklést. Minden teremben lehetne ugyanazt énekelni. Szebb lenne ha az utcán járók nem egy hangzavart hallanának. Végül is a saját gyerekeik énekét hallanák. Szerintem még az ő arcukra is mosolyt varázsolna a dolog. Bár némi csúszás biztos lenne, úgy hogy tényleg jobb lenne zárt ablakok mellett végezni a dolgot. Ha az iskolának van nagy udvara lehetne ott is, mindenki egyszerre. Na szóval, lehet finomítani a dolgot, de szerintem nem lenne rossz. Ki kéne próbálni és ha nem jön össze akkor abbahagyni. De előtte még csiszolgatni, hátha megoldható mégis. Mert énekelni jó. Hát ezt találtam ki én ma reggel ezzel a dologgal kapcsolatban.
