Illés Györgynek köszönhetően újabb kiváló fimet láthattunk ma este a Dunán, a Fábri Zoltán rendezte Magyarok-at. Most is érzem azt amit már olyan sokszor hasonló alkalommal: jó magyarnak lenni. Jó Fábri Zoltán és Illés György honfitársának lenni, de sorolhatnám tovább, említhetném Vukán Györgyöt annyi sok kiváló magyar film zenéjének megalkotóját, vagy Balázs Józsefet akinek a regényéből készült a film, és feltétlenül kiemelném a kiváló színészeket.
Ugy tűnik a recept egyszerű: végy egy jó regényt alapnak, keress egy kiváló dramaturgot és rendezőt, egy operatőrt, nagyszerű szinészeket, a zene komponálója is művésze legyen szakmájának és ilyen filmek születnek mint a Körhinta, vagy a Pacsirta vagy éppen a mai film a Magyarok. Filmek, amiket a külföldiek igazából meg sem érthetnek csak mi magyarok, akik ezt a nyelvet tartjuk anyanyelvünknek, ezt a történelmet történelmünknek. Hogy értené meg egy külföldi a ki nem mondott szavakat, gondolatokat. Pedig a jó filmben a szavak másodlagosak csak iniciálják a gondolatokat amit a film sugall de továbbgondolni nekünk kell.
Hol jön át egy külföldinek az amikor a gazdatiszt természetesnek tartja, hogy meg sem beszéli velük, hogy nem aznap este hanem csak másnap jönnek vissza a városból és a teherautón kell aludniuk, mint az állatoknak, de takaró semmi, csak úgy összekuppadva, összebujva mint a malacok az ólban. A férfiember ha kell elviseli a megaláztatásokat de azt már nehezen ha szerettei előtt kell eltűrnie. És itt bizony a feleségek is tanúi a magalázásnak, sőt maguk is részesei de ez nem csökkenti a férfinép megalázottságát.
Vagy ha elmesélem valakinek, hogy emberek mentek az állomásra és részegen a Szózatot énekelték menet közben, hogy azt ne mondjam gajdolták, mindenki elitélően szólna, hogy jaj hát azt csak vigyázzállásban szabad énekelni. De ha látjuk ezeknek az embereknek a sorsát akik az idegen helyett a hazájukat választották, hogy azután ebből a hazából kihajtsák őket a vesztes háború vágóhídjára tökéletesen értjük, hogy ezeknek az embereknek igenis joguk van gajdolni a Szózatot mert a multjuk és egész emberségük alapján joguk van nemzeti Szózatukhoz még ilyen állapotban is, hiszen ezzel is csak a hazaszeretetüket fejezik ki. És a halálba vagy a több éves hadifogságba indulnak. És a halálba menőknek mindent szabad.
Örülök, hogy ilyen művészeti értékekhez nekem is van közöm, ha csupán annyi is, hogy mi magyarok csináltuk. Nem németek, nem amerikaiak, hanem mi magyarok. És nem hiper-szuper álomgyárakban hanem a Lumumba utcában.
És sajnálom, hogy ma már nem születnek igazán jó filmek. Még ha díjakat is nyernek, nekem meg sem közelítik ezeket a filmeket. Bocsánat kedves fiatalok, de ez van.
