Megjöttek hát a csille- és rönktolók. Pénteken este nagyon szűk körben egy szakestéllyel ünnepeltük meg a dolgot. Felszólalásomban megemlítettem, hogy péntek reggel a feszültséget oldandó főzni kezdtem, kiengedtem egy kis vaddisznót. A megrőkönyödött arcokat látva hozzátettem, hogy persze nem az ólból hanem a mélyhűtőből. Nahát ez a vaddisznó járja végét, a végejárásban közreműködik némi kovászos uborka, szarvacska (sem rizs sem krumpli nincsen itthon, borzasztó ez a háztartás semmi nincs itthon) és egy doboz Wernesgrüner sör. Szégyen gyalázat de vörösbor sincsen itthon. A sör viszont jó, még az NDK-s időkben szerettük meg. Okosan csinálták a németek, a jó dolgokat átmentették a nagy egyesülés utánra is.
Nadehát nem erről akarok én irni hanem a szürke nadrágról amitől most megváltam, igaz nehéz szívvel mert kellemes emlékek fűznek hozzá.
1985 telét írtuk. A Szovjetúnióban a Gorbacsov éra volt, tombolt az un. szuhoj zakon amit nem érdemes lefordítani, azt jelenti, hogy bűn volt inni, megvetették azt aki alkoholt ivott. Meg nehéz is volt inni mert a 14 órakor nyitó ital árudákban maximum egy üveg vodkát adtak mindenkinek. A boltok előtt már 2 órával a nyitás előtt hosszú sorok voltak, a sorban nők is ami azért elég ciki lehetett. Dehát ha vendégek jöttek bizony oda kevés volt az egy üveg vodka amit a családfő kaphatott ott bizony az asszonykának is be kellett állni akármennyire ciki is volt. Nem beszélve egy esküvőről.
(Most nézem mennyit irtam már pedig a nadrágtól még messze vagyunk). :)
Én is hivatalos voltam arra az esküvőre. Helyesebben az azt követő ünnepi ebédre ami aztán rendszerint átmegy vacsorába és esetleg éjszakázásba. Egy jóbarátom nősült, már túl az ötevenen, az asszonyka meg túl a húszon. Én előző este szemrevételeztem ünneplő ruhámat, a sötétkék zakó kifogástalannak mutatkozott, szemben a szürke nadrággal ami kissé visletesnek tűnt. Némi hezitálás után úgy döntöttem kimosom. Óvatosan, finom kézmozdulatokkal, a vizet éppen csak lötykölgetve, inkább az áztatásra fektetve a hangsúlyt. A dolog megtörtént, kitettem száradni. Másnap reggel a nadrág reménytelen állapotot mutatott. Gyűrött volt, helyenként lógott a bélés belőle, cérnák lógtak midnenütt de ami a legnagyobb baj volt, hogy összement. Hát ezt nem lehetett felvenni. Mit tehettem mást elmentem a Szmolenszk térre (ott van a Külügyminisztérium is) ott volt egy hatalmas nadrágszaküzlet, volt vagy 300 méter hosszú, egészen le a Moszkva folyóig. Dehát tudjuk a Szovjetúnióban minden hatalmas volt, még kerti törpéből is nekik volt a legnagyobb. Azt hiszem Ruszlánnak hívták a boltot, tele nadrággal. Az eladót meg Ljudmillának, de ez írói túlzás, az eladót nem tudom hogy hívták egy pasi volt aki jól megnézett és hozott egy szürke nadrágot.
Azt azért tudni kell, hogy én már évtizedekkel előtte is csinálattam a ruháimat mert csúnya pocakos ember voltam (igaz kisebb pocakkal mint most) rám nem gyártottak konfekciós öltönyt meg nadrágot a Vörös Október Férfiruhagyárban de máshol sem. Ez a szovjet gyártmányú nadrág viszont hibátlanul állt rajtam. Úgy fellelkesültem, hogy kértem még nadrágokat, az eladó csak hordta a lengyel és bolgár nadrágokat, vettem vagy ötöt. Egy szürkét made in Szovjetúnió, a másik négy bolgár meg lengyel volt. Boldogan metróztam haza, bele is kellett húznom kicsit, késésben voltam. Ott a házasságkötő terembe csak kevesen mennek el, nem ez a lényeg, formális dolognak tartják, mondjuk minimum a menyasszonynak meg a vőlegénynek ott kell lenni meg a két tanúnak de még a szülők is el szoktak menni. Én csak a lakásra mentem pár üveg magyar cseresznye- és barack pálinkával felszerelkezve. Büszkén feszítettem az új szürke nadrágomban, kézről kézre adtak, hogy "nézzétek már szovjet gyártmányú nadrágban van". Egy külföldi! Amikor ők meg sem nézik a hazai nadrágokat, viszont 8-10 órákat állnak sorba egy magyar, jugoszláv vagy finn öltönyért, nadrágért. Szóval igazi kuriózumként kezeltek. és néhány pohár vodka után kezdtem átvenni a társaság szórakoztatását. Közben evés-ivás, tósztok, én is elmondtam a magamét. Időnként kórusban kiabálták, hogy "Górko, Górko" ilyenkor az ifjú párnak, bár barátom korára való tekintettel inkább új házasokat mondanék meg kellett csókolniuk egymást. A górko keserűt jelent, és arra utalnak a kiabálások, hogy az új házaspár édesítené meg csókkal. Gondolom én aki ebben a csókban nem voltam érintett.
Aztán úgy 10 felé úgy éreztem többet nem tudok sem enni sem inni. De aztán odaült mellém egy igazán csinos ifjú hölgy aki fontosnak tartotta a 2 nép ifjuságának éltetését és ebből az alkalomból többször ittunk vodkát, én már un. zakuszka azaz harapnivaló nélkül mert igen tele voltam. Ami súlyos hiba volt mert kb. 1 óra alatt rendesen eláztam. Új barátaim (több fiatal volt, a menyasszony barátnői és barátai) úgyis utaztak haza Moszkva alá valahová, hát útközben éngem is eltámogattak a kollégiumba. Saját lábamon mentem ami nem volt veszélytelen dolog mert akkor már az ittas egyéneket a moszkvai metróban kiemelték a sorból a mozgólépcsőnél posztoló rendőrök. Gyanítom, hogy láthatta a rendőr, hogy külföldi lehetek vagy a szovjet nadrág hatotta meg de tovább engedett. El is jutottunk a kollégiumba ahol szállásom volt. Kinyitották a kollégium ajtaját betessékelték az ajtón és bezárták utánam...
Máig sem értek meg embereket akik hazaviszik a kissé elázott cimborákat és ott hagyják a lépcsőházban holott még millió veszély leselkedik a robotpilóta által irányított delikvensre. Holnap ezekről a történésekről számolok majd be. :)
