Tegnap írtam a konferenciáról ahol a hét második felében voltam és utaltam rá, hogy egy-egy reprezentatív külsejű kollégina igencsak tud némi izgalmat hozni egyhangú életünkbe amely az előadások hallgatásából, evésből és hát mit tagadjuk, némi sörözésből-borozásból is áll. Az izgalom foka arányban szokott állni az elfogyasztott ital mennyiségével. Feleséget ilyen alkalmakra hozni nem igazán tanácsos mert a vacsora során elfogyasztott jófajta villányi vörös után számolnai kell az udvarlók hadával akiket - nyilván a bor hatására - már nem szokott zavarni a férj jelenléte. Nem is fordult elő ilyen eset emlékezetem szerint csak egyszer a 30 év alatt.
Emlékeimben felrémlik viszont egy másik eset, amit most megosztanék lelkes Morgómedve olvasóimmal. Talán az illető szomszédos országbeli kolléganő sem orrolna meg rám ha olvasná írásomat, hiszen itt tulajdonképpen szépsége, nőisessége van kiemelve. Én már őt elég régen ismertem, jóbarátság fűzött össze bennünket. Abban az időben sok konferencián volt ahol alkalmunk találkozni, jókat beszélgetni. Gyakoriak voltak a kölcsönös munkahelyi találkozások is, amikor vagy mi mentünk néhányan hozzájuk néhány napos tanulmányútra vagy ők jöttek. Értehtő módon ezen a bizonyos konferencián is (akkor még Siófokon) mindig velem volt, írigyeltek is érte a többiek.:)
Én is büszke voltam rá természetesen.
Tehát ez az izgalom már akkor is fellelhető volt mikor megérkezett, de csúcspontját este érte el amikor a vacsora előtt már kellően megalapozott hangulatban szólásra emelkedett és kilépett az elnöki asztal mellé ahol a mikrofon állt. Szerénységem is kiballagott, hogy szavait fordítsa. Az a moraj ami felhallatszott nehezen írható le. Természetesen az elismeréssel vegyes vágy moraja volt ami úgy száz torokból egyszerre szakadt fel. Ha a morjaból nem is de a kolléganő igazán vonzó külsejéből visszaad valamit a kép ami akkor készült, ott a vacsorán. Természetesen sokaknak tetszett, persze nekem is, igaz már korábbról. Volt azonban egy kolléga aki szünetben odajött udvatrolni, de hamar rájött, ez így az én tolmácsolásommal nem nagyon fog összejönni. Hamar fel is adta azután.:)
Pedig én tényleg nem szabotáltam a fordítást, csak éppen így valóban nehéz udvarolgatni. Gondoljunk csak arra, mi lett volna ha tolmács fordította volna Júlia szavait: "Ó Rómeó, miért vagy te Rómeó?". Csak ízelítőül saját műfordításban: "Ó Rómeó, zacsem ti Rómeó?" :). Van másik verzió is: "Ó Rómeó, pocsemú ti Rómeó?" Bikfic majd kiigazít. :)
És akkor nézzük ezt a híres képet. Íme:
