Nemrégiben utaltam rá, hogy nagy terveim vannak. Szerényen azt is hozzátettem, hogy nem a fogyókúrám kapcsán. Bár már nem bánnám ha legalább azt tudnám tartani amit hetekkel ezelőtt elkezdtem. De azért igyekszem. A szakestélyek ellenére. Előzetes terveimnek megfeleően 2 kiváló szakestélyen voltam a mult héten, ahol azért mértéktartást tanúsítottam.
Csütörtökön a pincérek ott kínálgatták a plussz adagokat én azonban először köszöntem de nem kértem, de aztán, hogy kollégámtól a szemközti székről elhangzott egy kompromisszumos javaslat, hogy együnk meg ketten egyet nem tudtam tovább ellenállni a csábításnak. Sört is csak módjával ittam, csupán addig amíg bejelenthettem sörimopotenciámat, majd rátértem a borra. Nagyon kellemes félédes bor volt, bár a fogyókúrámhoz jobban illett volna mondjuk egy félszáraz.
Pénteken Gyöngyösön vettem részt egy nagyon jó szakestélyen. Itt is visszafogott voltam, a libatöpörtyűt és a disznósajtot is csak módjával csipegettem. Hát mondjuk a csipegetés az elég relatív dolog, mert ami nekem csipegetés az adott esetben feleségemnek elég lenne ebédre meg vacsorára is. A visszafogottság oka egyrészt szilárd elhatározásom volt, hogy fogyni kéne, de nyomósabb indoka volt, hogy előtte a bátyáméknál benyomtam úgy másfél tányér tejfölös paprikás csirkét, biztos ami biztos alapon. A bátyám ugyanis ott lakik, a cégnél dolgozott - ma már nyugdíjas - amelyik a szakestélyt szervezte és éngem is meghívott. Jó volt 37 év után újra egymás mellett ülnünk és énekelni a selmeci nótákat. Mindkét szakestélyen hozzászóltam, úgy gondolom tetszett a hozzászólásom. Már a nevetés mértékéből ítélve. :)
Azért valami megzavarta a péntek délutánomat. Már a buszon vettem észre, hogy nincsen nálam a mobilom. Régi kiszolgált jószág már, talán 3 éve szedték össze a rokonok mindenféle fiókok legaljáról, miután elődje bánatosan elmerült a sportnapi gulyásban. Átnéztem a zsebeimet, hívtuk egy másik mobilról, igy hamar ki tudtuk zárni, hogy ott lenne velem. Aztán hívtam a taxidiszpécsert is. Ugyanis taxival mentem az egyetemre mivel kissé elszundikáltam ebéd után és későn ébredtem. Emlékeztem a taxi számára, mondja a diszpécser hivjuk a mobilt. Hívtuk, a taxiban sem csörgött. Újra átnéztem a zsebeimet, ülés alatt, csomagtartóban az ülések felett, sehol semmi. Végül feladtam, mondom majd meglesz. Ha meg nem veszek másikat, több is veszett Mohácsnál.:) Mikor hazajöttem este láttam, hogy itthon felejtettem. Igaz, olyan helyen ahol nem nagyon szoktam használni, de fontos hívások esetén magammal viszem oda is. Az ujsággal meg a szemüveggel együtt. :) Eszembe jutott egy régi emlék, amikor szintén nagyon kerestünk valamit, mégpedig egy kulcsot, ráadásul külországban. Holnap elmondom.:)
