Karcsi és Karcsika

Ahogy elnézem, Mehmet Karcsikából időközben Mehmet Karcsi lett. Megmondom őszintén én már akkor is untam ezt a reggeltől estig tartó mehmetkarcsikázást a médiában amikor még Mehmet Karcsika volt. Függetlenül egy szegény kisfiú hányattatásaitól. Egyszerűen a média tévesztett mértéket és ez zavart, nem pedig a kisfiú és szomorú története. Úgy látom Mehmet Karcsika időközben Mehmet Karcsivá lett. Ahogy a dolgokat nézem megérjük mi még a Mehmet Károlyt is.

Albert Flórián Stadion

Nem nézem jó szemmel, hogy élő emberekről stadionokat neveznek el. Nem örültem annak sem mikor Puskás Ferencről neveztek el egyet, és főleg nem örülök most, hogy Albert Flóriánról akarnak elnevezni egyet. Túl azon, hogy Albert azért nem egy Puskás Öcsi, túlzásnak tartom ezt az elnevezősdit. Innen már csak egy lépés a szobor állítás. Ha viszont erre is sor kerülne ajánlom bronzból formázzák meg. Hamarább ellopják.

Adakozás

Nem hiszek abban, hogy meggyőző lenne bárkinek is, ha valaki reggelente a kincstári TV-ben szenvedő arccal kérne adakozásra hol ennek hol annak. Engem igazán nem lehet megvádolni érzéketlenséggel de még egyszer sem éreztem úgy hogy rohannom kéne a telefonkészülékhez hogy hívásommal adakozzak. Most ennek, máskor annak. Újabban már a szenvedő arc mellé ének is társul ami természetesnek tűnhet, hiszen a szenvedő arc tulajdonosa valamikor táncdalénekes volt. Viszont így sem elég meggyőző számomra. Attól tartok ez a fajta reklám nemigen fogja elérni célját. Ami viszont sajnálatos, mert akiknek kér, azoknak tényleg nagy szükségük lehet a támogatásra.

Drága!

Drága Magda - mondja az általam nem igazán kedvelt riporter egy korábbi felvételen a Kossuth-díjas, kétszeres József Attila-díjas írónőnek. Erről eszembe jut valami. Szombaton egy kórházi folyosón üldögéltem, vártam, hogy ellássanak. Egyébként nem láttak el hanem tovább küldtek.

Na szóval, üldögéltem amikor egy idős hölgyet tolt a rendelő elé egy huszonéves fiatalember, talán beteghordozó lehetet. A hölgy szomorúan feküdt, látszott nem ma hozhatták be. Talán az járt a fejében mennyire más világ is volt amikor ő még a helyi patinás gimnáziumban tanított, ahol később igazgatóként is dolgozott közel 20 évet. Egyébként nem tudom mit dolgozhatott míg aktív volt, de lehetett éppen iskola igazgató is. Mikor a fiatalember betolta, megjegyezte, hogy "Egy kicsit majd várni kell, drága." A hölgy egykedvűen bólintott. És várt.