Hosszú vívódás után lecseréltem a mobilomat. Tudom helyesebb lenne mobil telefont mondani, de hát már mindenki így mondja, én sem mondom másképp. Tulajdonképpen egy majdnem teljesen jó mobilt szuperáltam ki azért, hogy most egy csillogó-villogó Nokiám legyen.
Az előző egy ősrégi Alcatel volt, iletve még meg is van. Nem volt ennek sok baja, csak kicsit kevés sms-t lehetett benne tárolni, konkrétan 10-et, meg most a végén már letörött az a pöcök ami az akkumlátort rögzítette és egyúttal a telefon hátlapja is volt. Jó 2 hétig cellux tartotta, addig amíg az elhatározást tett követte és megvettem azt a mostanit. Egyébként a hallgatók szünetben időnként szórakozottan nézegették, láttam némelyiken nem hiszi, hogy még működik is. Nem újonnan jutottam hozzá, a rokonságban rakták össze a fiókokból összszedve a hozzávalókat vagy 3 éve miután az ezt megelőző Nokiámat kis baleset érte. Nem voltez nagy dolog, csak azt a jó húzós magyaros gulyást viselte nehezen amit egyik hallgatómmal főztünk az Egyetemi Sportnapon.
Ez a sportnap nem régi találmány, talán az volt az első. Hívtak a hallgatók a csapatba, valamiféle verseny is volt, talán futottak meg ilyesmiket csináltak, én csak a gulyásfőzésben vettem részt. Igaz, az is egy verseny - főző verseny - részét képezte. Elvileg szakácsnak hívtak, de volt a hallgatók között egy tehetséges fiatalember, bizonyos Szabó István aki szivesen bíbelődött a gulyás főzéssel, nekem csak a hideg söröket kellett kortyolgatnom mellette, meg időnként ezt azt beleszórni. Bár ne kellett volna. De ne szaladjunk a dolgok elébe. A főzés végefelé jártunk már mikor mint legfőbb szakács úgy gondoltam, hogy itt az ideje a majoránna beleszórásának. Mélyen meghajoltam hát, majd éreztem, hogy a majorannával együtt a jó öreg Nokia (az is volt vagy 10 éves) is belehuppan az ingzsebemből a jó húzós, zsíros és paprikás gulyásba. Én meg a jobb kezemmel utána. Ki is kaptam gyorsan, ma sem értem, hogy nem égett meg a kezem, majd szomorúan néztem amint a tömény paprikás zsír csurog lefelé róla. Egy másik hallgatóm gyorsan megtörölgette, ő szét is tudta szedni vagy négyfelé, úgy is megtörölte, de nem működött.
Második körben egy olyan fiatalember kérte el, aki korábban szervízben dolgozott. Ő is kimosta, szépen leforrasztott, bizalomgerjesztő fóliában adta vissza pár nap múlva. Már majdnem teljesen jó volt, egyedül csengetéskor nem adott hangot. Ami azért nem rossz ha hívják az embert. Következett egy profi T-mobil szerviz. Ultrahangos lötyköléssell tisztították de ők sem boldogultak. Viszont azt mondták még most is jön belőle a gulyás. 2 hét után. Naná, nem akármilyen gulyást főztünk mi azon a sportnapon Szabó Pistivel.
Végül egy telefonszerelő javította meg akinek az asztalán vagy 300 szétszedett készülék meg egyéb tartozék volt. Alig fért el azon a két négyzetdeciméteres helyen, ami megmaradt számára. Nem sok bizodalmam volt hozzá megmondom őszintén. Mufurc, mogorva ember, velem is az volt, gondoltam is, minek megy az ilyen szolgáltatónak, bújjon el egy üzem hátsó szobájában és ott forrasztgasson. De a telefont viszont megjavította. Már amit kértem tőle, hogy ha hívnak valamiféle csengetésféle hallatszódjon. Nyilván saját magával nem tud beszélgetni, ezért nem vette észre hogy a mikrofon se jó. Én viszont itthon a feleségemmel kipróbáltam, ekkor jöttem rá, hogy még nem állt helyre az eredeti állapot, hibádzott a mikrofon.
Ez volt az a pont amikor telefonáltunk a rokonoknak, hogy össze tudnak-e még szedni egy mobilt a fiókokból, vagy menjek a boltba? Össze tudtak. Ekkor lettem egy Alcatel (one touch) boldog tulajdonosa. Amitől most megváltam. Egy kicsit használt de majdnem új Nokia kedvéért. Ez azért igen jó kis mobil, van rajta kamera is, sok-sok sms fér el benne, úgyhogy ezután az én Morgómedvém is gazdagon illusztrált blog lesz majd. Igaz ehhez el kellene olvasni a 150 oldalas leírást, de jó úton vagyok efelé. :)
Annakidején az egyetemi ujságból beszkenneltem a gulyásunkat, itt lentebb látható. Hiába dobtuk fel egy lítium-ionos akkumlátorral, a híres Oscar-díjas mesterszakács - Mátyás Lajos - szerint a gulyásba nem kell majoránna. Hát igen. Meg mobil se. :) De ezt nem mondtuk meg neki. Egyébként abban, hogy csak harmadikok lettünk lehet, hogy én is kicsit ludas vagyok, mert mikor megjelent a zsűri, az egyik szakácsnak nagyon megörültem, mondtam is neki mosolyogva, a söröktől kissé ki is pirosodva, hogy "Magát én ismerem, maga a Mátyás Rudolf!" Sajnos nem talált. A mellette álló igazi Mátyás Rudolf világosított fel, hogy akit én annak véltem az a Vigadó séfje. Hajaj, vakartam a fejem, rosszul indul ez a zsűrizés. Hát nem is lettünk elsők.:)
Most nézem honnan is indultam? Igen, mint olvashattuk valóban lecseréltem a mobilomat. Az első Nokiámat előbb egy Alcatelre, most meg azt egy újabb Nokiára. Aminek mellesleg nagyon örülök. És most már tényleg lássuk a medvét, akarom mondani azt a gulyást. Aki kavarja Szabó István egykori HÖK elnök személyesen. Talán nem veszi rossznéven, hogy kiadtam:)
Íme:
A séf munka közben. Az én kötényemben.:)
