Csütörtök reggel van. Szól a hátam mögött a TV, a kincstári. Kék hírek. A hosszú hajú bemondónő bekonferálja a következő riportot, miszerint 1 millió forint v é r d í j a t tűzött ki a rendőrség 4 tüntető fejére. Mi az, hogy vérdíjat? - kapom fel a fejem. Mi van itt Vadnyugat? Talán nyomravezetői díjat, nem? Na mindegy, itt tartunk.:(
Aztán nemrégiben ugyanazon csatorna sztár hírolvasónője úgy fogalmazott, hogy az e l v e t e m ü l t Harry Potter rajongók a könyvesboltok előtt várták az éjfélt, hogy elsők között kaparintsák meg az áhított művet. Hát ez döbbenetes! Hogy konferálná fel vajon Szergej Tkacs-ot az ukrán sorozat gyilkost aki 20 éven át erőszakolt meg és gyilkolt le nőket büntetlenül? Több mint százat. Ezt az elvetemült dolgot még lenyeltem, de a vérdíj már sok volt. Hogy lehet mindegy hogy vérdíj vagy nyomravezetői díj? Vagy a könyvrajongó hogy lehet elvetemült? Hogyan lehet egy szibériai női börtönbeli szépségversenyt "Gulag szépe" címmel felvezetni?
Hová tart ez az ország? Mi vár még ránk? Hol a határ? Költői kérdések ezek, mert én is tudom hol van. Ennél jóval lejjebb. Tudom nem kéne TV-t nézni, rádiót hallgatni. De hát hírek nélkül sem lehet élni. Tudnunk kell mi van körülöttünk a világban. És ha kitartunk emellett kemény árat fogunk fizetni érte: naponta kell majd hasonló szellemi atrocitásokat elszenvednünk. Hát bizony nem lesz könnyű.
Aztán hallom a rádióban, hogy miután elismertük Koszovót a Vajdaságban számítani lehet magyar verésekre. Talán nem kéne ötleteket adni.
Na mindegy. Ez van. Éjszakára viszont izzítsuk be videóinkat: 0.50-kor kezdődik a TV2-n a Halálcsók. De nem árt úgy programozni, hogy előtte 30 perc utána meg 1 óra. Jónéhányszor pofára estem már mikor úgy programoztam be, ahogy a műsorújságban volt. Fele lemaradt. Szerintem megéri.
