Szerdán a karunk hallgatói Bányász napot tartottak. Később Sportnapként is emlegették, nyilván onnan, hogy van minden évben az egyetemen egy úgynevezett Sportnap ami teljesen úgy néz ki mint ez a mi kis sport- vagy bányász napunk. Azt hiszem a jövőben jó lesz tisztázni mi is ez, hogy senki ne keverje össze a Bányásznappal, ami minden évben szeptemberben van és országos ünnepségeket jelent, de elkülöníthető legyen az egyetemi Sportnaptól is. Minden esetre most van egy évünk rá, úgy hogy talán ne is ragadjunk le az elnevezésénél. Fontosabb, hogy a hallgatók mindenféle felső sugallat nélkül kezdeményezték és szervezték ezt a napot és dicséretükre legyen mondva, hogy nagyon jól.
Szerénységemet a zsűriben való közreműködésre kérték fel, amit persze örömmel vállaltam. Különösen azt a részét amikor a csapatok által szabad tűzön főzött ételek minősítésére került sor. Én inkább erre tartogattam erőmet és kitartásomat, a különféle szellemes-, ügyességi- és a szürke állományt is megmozgató feladatok figyelemmel kísérését inkább fiatal segítőimre hagytam. Hamar rájöttem ugyanis, hogy ha belekotyogok, sokkal nehezebben fog menni a dolog. De főleg lassabban. Így aztán a csapatok versenyeztek, a zsűri hallgató tagjai komolyan és felelősségteljesen zsűriztek én meg jó hangulatban kortyoltam a kellemes, közeli sörfőzdéből származó hideg sört. Persze csak módjával, inkább a kora délelőtti órákra szorítkozva mert estefelé még kocsiba kellett ülnöm. Közben meg drukkoltam hol ennek hol annak a csapatnak, mert mivel minden évfolyam adott egy-egy csapatot és mindegyikben voltak jelenlegi- vagy korábbi hallgatóim. Na és persze az oktatóknak, mert ők is beneveztek egy csapattal. Az egész napos versengés utolsó mozzanata az ételek minősítése volt.
Az első egy gulyásleves volt. Láthatóan nagy műgonddal készítették, sima és harmonikus íze, a hús puhasága egyértelműen sugallta, hogy igazi gasztronómiai remekművel állunk szemben. Ezt követte egy finom babgulyás, egy-egy szelet füstölt oldalassal, majd az igen ízletes marhalábszár vadasan, zsemlegombóccal. Elég régen nem ettem én már ilyesmit, a zsemle gombóc is sokkal kiesebb volt a szokásosnál, így aztán mikor ez utóbbiból levágtam egy darabkát és a számba tettem csodálkoztam, hogy milyen szokatlan íze van ennek a marhalábszárnak. Kis időbe bele telt amíg rájöttem, hogy ez még csak a gombóc, a mellette lévő darabkák a húsok. Nagyon kedvező benyomást tett rám a spagetti is, amit valami barna izével kevertek össze. Végül is nem sikerült rájönnöm miből is készülhetett a spagettin lévő apróra darált húsféleség, de finom volt. Szerényen húzódott meg előző társai mellett a paprikás krumpli virslivel, sajnos egy kicsit megkapta a láng, de ez is finom volt. Kissé késve futott be már az eredményhirdetés után még egy marha pörkölt amit szintén utána küldtem a korábban elfogyasztottaknak. Hát mit mondjak? Éhes nem maradtam, már csak azért sem, mert még bekaptam egy ott árválkodó érintetlen füstölt oldalast is, ezt már desszertként. Ezt követően kerül sor az eredményhirdetésre, jutalmak átadására. Engem is megtiszteltek a fiatalok, kicsit zavarban is voltam, de azért örömmel vettem át a nekem szánt ajándékot. Összességében elmondhatom, jó hangulatú, kellemes vetélkedésnek lehettem részese. A szervezőket és a résztvevőket ezennel Morgómedvei dicséretben részesítem.:)
