Ma hallottam először a rádióban, hogy egy osztrák lap nyomán szájkosár törvénynek nevezik a szlovák nyelvtörvényt. Kíváncsi vagyok hányszor fogom hallani az eljövendő napokban. Már szinte látom, hogy televíziós, rádiós szerkesztők a lapszerkesztőkkel karöltve ízlelgetik a szót: "szájkosár törvény, szájkosár törvény. Hm. Nem is rossz."  És az esti híradásokba már így kerül be az ominózus törvény. Aztán holnap is, meg holnapután is. Unalomig ismételve amíg ki nem jön a könyökünkön, amíg fel nem forr az agyunk tőle. Főleg mert hülyeség is, hiszen a szájkosár nem erre való. Lehet, hogy meggátolja a kutyát az ugatásban, de a kutya nem fog szelektíven ugatni tőle. Vagy fog ugatni vagy nem.  Márpedig  a nyelvtörvény arról szól, hogy egyik nyelven lehet beszélni, másikon nem. Persze ha tévednék levonom a konzekvenciát is. Megkövetem majd a médiát. Szándékosan kisbetűvel írva. Most is és a jövőben is. Sajnos már nem érdemel mást.