Időnként fel-feltűnik a médiában egy-egy hír a kannibalizmusról. Ma reggel is azt olvastam az Origo-n, hogy Oroszországban hajléktalanok megöltek valakit, egy részét megették maguk, a maradékot meg átadták egy kebab árusnak. Ezt csak a pontosság kedvéért hangsúlyozom ki mert éppen átadhatták volna egy saslik árusnak is. De mint olvastuk itt kebab árusról van szó. Ha valaki nem tudná, az egy fűszeres, hengeres formájú fasírtszerűség. Ami végül is hihetővé teszi a dolgot hiszen a fűszerrel sokféle íz elnyomható. A hír szerint a dolog nem bizonyított, szerintem itt a lényeg, hogy maguk a hír felröppentői sem igazán hisznek a dologban, de jól hangzik így hétfő reggel amikor még mindenki álmos a nagy hétvégi bulizások után. Hát igen, szenzáció kell, erre kapja fel a nép a fejét a bulvár sajtót forgatva, egyébként meg csak bóbiskolna a lap felett aztán meg mehetne vissza néhány megállót ha elfelejtene leszállni.

Hát szóval nem nagyon hiszem én ezt a kannibalizmust mert az ember elég mélyre tud süllyedni de azért oda talán még nem, hogy a nagyobb profit érdekében embertársainkból süssünk kebab-ot és ezek után még nyugodtan nyugovóra is hajthatjuk a fejünket. Amiért ez az egész előjött bennem az az, hogy mikor 1986 tájékán a Kazahsztáni Karagandában töltöttem 2 hetet sűrűn megfordultam a nagyáruház előtti téren ahol 2-3 ferdeszemű kazah fiatalember sütötte a kebab-ot. Igencsak csipkedni kellett magukat, mert hosszú sorok álltak sorba érte. Ez már az az időszak volt amikor a boltokban nem sok mindent lehetett kapni, viszont az  emberek kaptak fizetést, itt el lehetett költeni. Én is rengeteg kebabot megettem itt. Aztán  áttettem a székhelyem Szverdlovszkba - ma Jekatyerinburgnak hívják - igaz 2 évvel később, és ott meg a saslik rajongója voltam. Minden reggel a piacon reggeliztem, néhány nyárs saslikot nyomtam le munka előtt, utána mentem az egyetemre. Ott aztán az én Andrjúsa barátom el-elmondogatta fejét csóválgatva, hogy talán nem kéne túl sűrűn oda járnom saslikot enni. Sőt, egyáltalán nem kéne ott semmit vennem. Akkor nem gondoltam rá, hogy rákérdezzek a dologra. Megfordult ugyan a fejemben, hogy lehet hogy soha nem bégetett az a bárány aminek a húsát - ahogy mondani szokták - két pofára nyomtam befelé, de azért jobb volt nem elhinni, hogy nem bárány húsból készült az a saslik. Olvasva a mai híreket már kiegyeznék az ugatással meg a nyávogással is.:)))

Na persze csak viccelek, szerintem odáig azért nem süllyed az ember, hogy kutyából vagy macskából süsse azt a saslikot amit bárányból vagy disznóból kellene. Nem hogy emberből. De azért a téglapor már szóba jöhet, nem beszélve az alapozó festékről, ha piros paprikáról van szó. És a vétkes nagyon meg sem ütheti a bokáját mint tapasztaltuk. Sajnos.:(