Azért nagyon hiányzik ez a húsbolt innen a közelünkből. Nem csak azért mert jóval olcsóbb volt mint a mostani ami a helyén van, hanem azokat a dolgokat sem lehet megvenni amiket ott meglehetett. Most nem is feltétlenül kedvencemre a paprikás főtt fejhúsra gondolok. Rendben van, az egy extra dolog, menjek a városba és keressem meg. De például néha jó lenne hazafelé egy-egy szál hurkát, sütnivaló kolbászt megvenni. Az ember hazajön, semmi perc alatt belöki a sütőbe aztán mire odajut, hogy vacsorázhat addigra meg is sül. Ezer éve nem ettem hurkát csupán azért mert be kellene mennem érte a városba vagy elbuszozni egy közeli bevásárló központba. Oda viszont nem szívesen megyek mert nem bízom bennük. Mert az élelmiszeripar és kereskedelem olyan, hogy a vevőnek bíznia kell a gyártóban és az eladóban, hogy azt adnak el neki ami ki van írva, és olyan állapotban amivel nem veszélyezteti egészségét. Tehát a piros paprika az valóban paprikából készült, a kolbász pedig sertés- vagy marha húsból. Vagy mindkettőből.  Tehát egyelőre a közelben nincs hurka, nincs sütnivaló kolbász de nem lehet esetenként velőhöz vagy velőscsonthoz sem jutni. Régebben lehetett. Hát ezért sajnálom én a régi húsboltomat. Azt mondják a városban vannak, a Búza téren. Hát az nekem kicsit messze van. Egy szál kolbászért vagy hurkáért oda nem megy be az ember. Ha meg bemennék biztos jól feltankolnék, arra meg végképp semmi szükségem. Nem szeretném, hogy azért kelljen napi ötezer kalóriákat megennem, hogy rám ne romoljanak a mohón felhalmozott finomságok. Szakestélyek idejét éljük, elég nekem a zsíros kenyereket meg söröket kompenzálnom kefírrel meg almával, hordós káposztával. Így aztán tényleg nagyon hiányzik a húsbolt. Pont azzal, hogy megvehettem egy-két dolgot is hazafelé jövet, tudtam nem kell nagyon bespeizolnom, holnap is ott lesz, ugyanazzal az áruválasztékkal, holnap is megvehetem. Ezt a lehetőséget vették el tőlem, amit nagyon sajnálok.