Hallom, szó van arról, hogy ezentúl minden egyetemnek legyen önálló nyelvvizsga központja, ahol a hallgatók letehetnék az állami nyelvvizsgát. Hát nem örülök neki. Nem örültem annak sem, amikor olyan rossz híre volt a Rigó utcai központnak. A rossz hír nem a szakképzettséghez kötődött hanem ahhoz, hogy nagyon kemények voltak. Hát milyenek legyenek ha már egyszer állami nyelvvizsgáról van szó? Az elnevezés mögött ott húzódott az állami garancia, hogy ha valaki itt levizsgázik, akkor az tényleg jól tudja az illető idegennyelvet. És ez így is volt.
Amikor én 1975-ben - 2 évvel az után, hogy elvégeztem az egyetemet - levizsgáztam oroszból úgy éreztem, hogy - bár nagyon jól tudtam oroszul - mégiscsak ennyit érdemlek, mert tudhatnék sokkal jobban is. Emlékszem leginkább azért szerettem volna hogy sikerüljön, hogy a 4 kötetes szótárt ne kelljen még egyszer Pestre felcipelnem. Egyébként éppen 4 orosz kollégát kísérgettem a fővárosban néhány napig, a vizsga idejére azonban szabad programot adtam nekik.
Aztán jött a rendszerváltás, valaki kitalálta, hogy nem jó az, hogy ha egy szervezet monopol helyzetben van, lehessen máshol is nyelvvizsgázni. Végül is jól gondolta. Az akkreditációs feltételek szigorúak voltak, azért akadtak vállalkozók és megnőtt azon helyek száma ahol be lehetett jelentkezni nyelvvizsgára. Innentől megoszlott a piac, a nyelvvizsga központok a piac törvényeinek megfelelően (is) működtek. Ezt a működést nem nagyon ismerem, így nem is mennék bele, inkább csak rögzítem, hogy a megnövekedett létszámbeli igények valóban szükségessé tettek valamiféle bővítést. Igaz nekem jobban tetszett volna ha a Rigó utcai Idegennyelvi Továbbképző Központot bővítik (úgy tudom ez volt a neve) és marad változatlanul ugyanott az állami nyelvvizsgáztatás. Természetesen a megszokott szigorú követelményekkel.
Nem ez történt, így kialakultak bizonyos eltérések a követelményekben, és az egyetemi hallgatók pontosan tudták, hogy mikor hová érdemes menni, hol lehet legkönnyebben megszerezni azt a fránya nyelvvizsga papírt, ami ahhoz kellett, hogy a diploma ne egy kari páncélszekrényben várja, hogy gazdája néhány évvel a végzése után érte menjen. Aztán a dolognak híre ment, a hatóság mordult egyet, és már ott sem mentek olyan könnyen dolgok. Azt hiszem itt tartunk most. Illetve már egyel odébb, mert szó van arról, hogy a vizsgáztatás jogát kapják meg az egyetemek, azok idegennyelvi lektorátusai, intézetei, tanszékei. Ahol egyébként kiváló tanárok dolgoznak, a felmerülő feladatokat magas szinten oldanák meg, de mégis van valami ami azt súgja nekem, hogy nem kéne változtatni. Tudom nem leszek népszerű ezzel a véleményemmel de nem azért írom ötödik éve a Morgót, hogy írásaimmal másoknál jó pontot szerezzek, hanem hogy őszintén elmondjam a gondolataimat. Még ha nem is számíthatok osztatlan egyetértésre.
Még egy pár sort csupán. Biztos lesznek akik abban sem értenek majd velem egyet, hogy a Rigó utcai vizsgaközpont olyan jó volt. Biztos vagyok benne, hogy vannak akik úgy érezték érték igazságtalanságok. Sajnos ilyenek is lehettek. De egy biztos. Aki ott papírt kapott az jól ismerte az adott idegen nyelvet. Legalábbis a 70-es években én ezt tapasztaltam.
Végezetül még annyit, hogy vannak még kiíratlan gondolataim, bízom benne, hogy amikor az észrevételekre válaszolok elmondhatom majd.:)
