Hetek óta szenvedek attól, hogy nincs egy rendes teáspoharam. Pohár van a háznál elég, de olyan igazi teáspohár nincsen. Mondjuk eddig is ittam teát, de nem igazán olyan pohárból amilyent én elképzelek teáspohárnak. Úgy gondolom hogy egy dolog teát inni és más dolog teázni.
Teát szoktam inni például a reggelihez is. Ilyenkor melegítek egy csomó vizet, beleöntöm egy hatalmas pohárba, belelógatok egy filteres teát, teszek bele citromot és édesítőszert és a reggelihez elkortyolgatom. Teljesen mindegy miből iszom, lényeg, hogy jó íze legyen, jobban csússzon lefelé a reggeli. Megmondom azt is, hogy számomra mi jelenti az ideális reggelit a tea mellé: a bundáskenyér. Ami sajnos tiltott étel számomra, de még emlékszem rá milyen finom tud lenni ha citromos teával öblítjük le.
Lehet teát inni azért is mert az ember álmos és bízik benne, hogy a teában lévő koffein majd kicsit felélénkíti. Ilyenkor sem lényegesek a külsőségek, a lényeg, hogy jó sok tealevelet oldjunk fel a forró vízben, hadd legyen jó erős. Tehát ez sem teázás, csak teaivás.
Hasonlóképpen nem igazán teázás amikor a vendéget kínáljuk meg teával. Ilyenkor az ember a beszélgetésre koncentrál és csak úgy mellékesen kortyolgat a teájából. Egyrészt mert a vendéget illik megkínálni valamivel, munkahelyen még az is fontos, hogy alkoholmentes legyen, másrészt pedig mindig kéznél van. Tehát vendég esetén a tea ideális italnak néz ki. Szívesen teáztam a vendégeimmel én is. De ez sem teázás igazából.
A teázás az már eleve úgy indul, hogy de jó lenne egy jó tea. Aztán a gondolatot tett követi. Kiballagok a konyhába, felteszem a vizet a gázra, közben előkészítem a teáspoharat. Általában filteres teát iszom, tehát azt is előveszem és bekészítem a pohárba. Előveszem az édességet is amivel a teát fogom kortyolgatni. Ez általában valami csokoládéféle, édes lekvár vagy Halva. Utóbbi - ha valaki nem ismerné - egy keleti édesség. Tőlünk keletre biztosan ismerik, de délen és nyugaton is létezik, főleg a Balkánon. Én legutóbb a Lidl-ben vettem görög Halvát amikor görög hetek voltak. Mire ezeket kikészítem a víz is forrni kezd a teafőzőben és le lehet forrázni a tealeveleket. Néhány perc után a filtert eltávolítom, hogy ne oldódjon ki a csersav, várok még egy keveset és már el is kezdődhet a teázás. Az édességekből egy kevéske mennyiséget beveszek a számba, majd leöblítem egy korty teával. Közben minden korty után kiélvezhetem mint keveredik a tea aromája az édesség ízével a számban. Fenséges dolog. Mellé természetesen a nyugalom is szükségeltetik. Ha nincs idő, vagy rohanunk valahová akkor ne üljünk le teázni.
Ehhez az egész idilli állapothoz nálam egy dolog hiányzik. A pohár. Félreértés ne essék, van elég pohár a házban, tehát van miből teát inni. A teázáshoz nincsen. A teázáshoz nem csak a jó tea, a hozzá való nyalakodni valók és a nyugalom szükséges, hanem az is fontos, hogy a teáspohár alkalmas legyen a teázásra.
Milyen is szerintem az igazán jó teáspohár? Mindenekelőtt legyen füle, hogy az ember akkor kezdhesse a tea kortyolgatását amikor úgy gondolja, hogy a torka már kibírja a forróságot. Aztán szerintem legyen vékony a széle. Ezt különösebben nem tudom megindokolni, én egyszerűen azt szeretem ha a teás pohár széle vékony. Aztán legyen megfelelő űrméretű. Ez is egyénenként változó. Mindenesetre az a megfelelő űrméret ami akkor ürül ki amikor már az ember a teával is eltelt. Ha korábban fogy el a tea pohárból mint ahogy elteltünk volna vele az bosszantó, pár kortyért nem használunk fel még egy filtert. Ha meg megmarad azt az ember csak azért gyűri le, hogy ne öntse ki a lefolyóba, hiszen pénzt adtunk érte. Nem beszélve a feleslegesen elfogyasztott szénhidrátokról. Végül fontos a külső megjelenés is. Jó ha annak a teáspohárnak esztétikus, szép és ízléses külső megjelenése van. Végére értem az elvárásoknak. Lehet, hogy másnak mások az elvárásai a teás poharat illetően, nekem ezek.
Sajnálatos módon a hazai boltokban nem lehet megfelelő teáspoharat kapni. Hónapok óta nézem az üzletek polcait, keresem a fenti követelményeknek leginkább megfelelő poharakat de nem találok. A Metró prospektusában láttam valami hasonlót, de nem tetszett. Kicsit körülnéztem az Interneten milyen poharakból isszák manapság az emberek a teát.
Ez itt kicsi is, és füle sincsen. De legalábbis nem látszik.
Ennek szerintem túlságosan vastag a széle és kicsi is.
Ez már megközelíti az általam elképzelt ideális teás poharat csak ez a fémből készült külső rész és a füle kissé bumfurdi. A széle vastagnak látszik, szerintem kicsi is.
Ezt a poharat tekintem én ideálisnak. Akik vonattal jártak a Szovjetunióban jól ismerik. A kalauzok ilyen poharakban szolgálták fel a teát a hálókocsikban utazó utasoknak. Adtak mellé még 2 csomag cukrot is (mindegyikben 2-2 kockacukorral) és mindezért csupán 10 kopejkát kértek, ha jól emlékszem. A mintázat ízlésességéről ugyan lehetne vitát nyitni de nem érdemes. A benne lévő finom és forró tea, az optimális méretű vékony szélű pohár feledtette az esztétikai hiányosságokat. Hát ilyen pohárra vágyom én leginkább a teázásaimhoz. De már nem sokáig. Ukrajnában vannak ismerőseim, időnként találkozom is velük, megpróbálok beszerezni néhányat. Csoda hogy idáig nem jutott eszembe. Igaz, csak az utóbbi időkben foglalkoztatott jobban ez a pohár kérdés, korábban nem. Mindenesetre ha meglesznek a poharaim visszatérek a dologra és megmutatom új szerzeményeimet.
Végezetül egy kép, hogy hogyan mutat két pohár tea egy mai orosz hálókocsi kupéjában. Kicsit megváltoztak a viszonyok. Sajnos szovjet kupét nem találtam.
