Úgy gondolom számomra tényleg véget ért a nyár. Hálás vagyok az időjárásnak ezért a pár kánikulai napért, ami az elmúlt napokban volt. Jókat olvastam, aztán ha meguntam az olvasást kicsit rendezgettem a papírjaimat, amiket a tanszéken néhány zsákba gyűrtem bele annak idején, mikor úgy gondoltam felszámolom a szobámat. Ezek többnyire oktatással kapcsolatos dolgok, hátha még egyszer valakinek szüksége lenne rám, bár ezt magam sem hiszem. Viszont ezek az előadásvázlatok, fóliák nem sok helyet foglalnak, egy darabig őrzöm őket, aztán majd ha már végképp valószínűtlen lesz a dolog, kidobom.
Odafelé menet vettem egy szép nagy pontyot, ilyesmit igazából Mályiba érdemes venni, ott nem baj ha a pikkelyek szállnak jobbra-balra, kevesebb piszokkal jár a tisztításuk. Itthonra azért nem nagyon szoktam venni mert száll mindenfelé, nehéz a takarítás utána. Ebből a halacskából aztán készült halpaprikás szarvacskával és rántott ponty krumplival. Tulajdonképpen imádom a halat, többet kellene enni, de mint írtam nyűgös a tisztítása. Igaz, lehet venni tisztítva is, de úgy azért drága.
Aztán kifelé menet vettem akciós Frankfurti virslit is. Hát ezzel megint elvittek az erdőbe. Ha jól emlékszem 790 forintért mérték kilóját, ami Frankfurti virsli esetében jó árnak számít. Hát ha tényleg az is. Ez azonban csak a nevében volt az, a töltelék valahol az olcsó virslik színvonalán állt. Bosszantott is a dolog. Miközben bosszankodtam és mérgesen gyűrtem lefelé, az járt az eszemben, hogy miért nem lehet megoldani, hogy ha valaminek Frankfurti virsli a neve az készüljön ugyanazokból az összetevőkből ugyanolyan arányban és ugyanazon technológiával. Ma már ez simán megoldható, láttam eleget a Discovery Channelen. Hiszen az elnevezés egyúttal garanciát is kellene hogy jelentsen, hogy ugyanazt a minőséget kapom akárhol is veszem. Egyébként rendszeresen veszem ezt a fajta virslit nem messze az otthonomtól, igaz nem akciós áron, de ott azért még sohasem csalódtam a minőséget illetően.
Emlékszem egyszer a juhbeles virslivel szívtam meg, azt hittem ha valamire ki van írva, hogy juhbeles virsli akkor az garancia a minőségre is. Hát nem. Az is olcsó töltelék volt, juhbélbe töltve. Annyiban tehát igaz volt az elnevezés, hogy tényleg juhbeles volt. De attól még pocsék. Szóval a garanciákat hiányolom. Mert ilyesmiket az ember elnevezés után vásárol nem pedig úgy hogy megvesz egy szálat és a nála lévő hordozható vízforralóval megfőzi és megeszi. Bár a parasztkolbászok esetében és valami hasonló gyakorlatot folytattam. Megvettem egy kis darabot, kifizettem, kint befaltam és ha jó volt visszamentem. Akkortájt volt ez amikor ezerféle parasztkolbászt lehetett kapni és egyik rosszabb volt mint a másik. Hát így jártam én ezzel az akciós virslivel, hogy az ördög vigye el. Egyébként van még, nagy kínlódással nyomogatom lefelé, kidobásról szó sem lehet, pénzt adtunk érte.
Visszatérve írásom elejére, számomra tényleg véget ért a nyár. Ami összességében nem volt rossz. Elégedett vagyok. Most viszont kezdődnek a szokásos szeptemberi programjaim, több meghívásom is van már amiknek persze örömmel teszek eleget. Aztán ha úgy adódik mesélek is majd róluk.
