Dicséretre méltóak azok a próbálkozások amelyek olvasásra próbálnak rávenni bennünket. Idáig csak a könyvtárosok próbálkoztak, ősszel azonban az újságírók is megpróbálták a lehetetlent. A kezdeményezés a Műút folyóirat szerkesztőségétől valamint a Kultmélyvíz elnevezésű civil akciócsoporttól származik. A dolog lényege, hogy Miskolcon néhány telefonfülkét átalakítottak, eltüntették belőlük a telefonkészülékeket,  helyükre polcokat raktak, azokra pedig könyveket. Elképzelésük szerint az olvasók szabadon kiválaszthatták volna a könyveket, elvárás csupán az volt, hogy hozzanak helyette másikat, illetve hozzák vissza az elvitt könyveket. Bizonyára az olvasónak is feltűnt írásom múltidejűsége. Bizony ez nem véletlen, ugyanis sajnos a kezdeményezés befuccsolt. A telefonfülkék hetek óta majdnem üresen állnak, időnként megjelenik bennük néhány kötet, de azért a tartalom nagy része mégis csak odadobált reklámújság. És a nagy semmi, az üresség. De mielőtt továbbmennénk nézzünk meg néhány képet:

Itt még a fülke tele van könyvekkel, a hölgy optimistán tekint a jövőbe. Gondolom ez a kép akkortájt készülhetett amikor az akció elindult.

Aztán néhány nap múlva kíváncsi lettem mi lett a kezdeményezésből - igaz más helyszínen, de a helyszín nem is lényeges, a Villanyrendőrnél már ezt találtam:

Jól látható, hogy a fülkében csak néhány kötet található.

Itt már el is olvashatjuk a kezdeményezés lényegét.

Oldalnézetben sem látszik sokkal több könyv.

Végezetül két kislegény akik szívesen beálltak telefonom elé, hogy színesítsék botcsinálta képes riportomat. Anyuci kicsit távolabbról szemlélte a dolgokat. Ezek a képek szeptember 21-én készültek, nem sokkal azután, hogy megnyílt ez a mini könyvtár. Teltek múltak a hetek, október 2-án ismét arra vezetett az utam megnéztem mi a helyzet. Amit láttam meg is örökítettem:

Vagyis az a néhány kötet is eltűnt ami korábban ott volt.

A következő vizitálásom október 26-ra esett. A helyzet változatlan, középtájon van 3 könyv, az egyiknek hiányzik a borítólapja valamint az alsó polcok egyikére van bedobálva néhány ingyenes reklám újság.

Ez itt lent már novemberi kép, történetesen egy héttel ezelőtti. Valami történt. Valaki hozott 3 kötetet, szépen fel is állítgatta őket, hogy még hívogatóbban nézzenek vissza a buszra váró és közben nézelődő miskolciakra. Gondolom azóta már ezeket is elvitte valaki.

Végül nézzük meg honnan vehették a mostani kezdeményezők az ötletüket. Két kép Angliából ahol először próbálkoztak a mostani módszerrel:

Érdekes lenne tudni ott mi történt ezekkel a könyvekkel, mi lett a kezdeményezés sorsa?

Természetesen kis képes tudósításom a miskolci helyzetről akkor igazán kerek ha én is hozzáteszem saját gondolataimat. Amik azért nem falrengetőek. Én ugyanis úgy gondolom, hogy tiszteletre méltó mind a könyvtárosok, mind pedig az újságírók próbálkozásai. Sajnos azonban egy nép ha nem akar olvasni akkor sem fog ha az éjjeliszekrényére teszik le az olvasnivalót.

Voltak itt már tiszteletre méltó próbálkozások, de sajnos mind sikertelen maradt. Hagytak már el itt könyveket, hogy aki megtalálja majd boldogan veti bele magát, tiszteletre méltó könyvtárosok nyugágyakat vásároltak és raktak ki terekre a könyvek közelébe, a megcélzott rétegek képviselői azonban maximum kíváncsiságból jelentek meg a téren, hogy megtudják mi is ez a kipakolás? Ezzel egyébként én is így voltam, eltöltöttem egy órát az ott üldögélő könyvtáros hölgyekkel, de nem kezdtem bele egyetlen könyvbe sem. Mire is mentem volna egy regény első néhány oldalával? Viszont vettem néhány könyvet jutányos áron. Azóta a nyugágyak jó helyen vannak, a múltkoriban olvastam hogy valami rendezvényhez fel  is használtak néhányat.

Hát ez van, kedves polgártársaim, pedagógusok, újságírók, könyvtárosok. Tiszteletre méltóak ezek a kezdeményezések, de a nép ha nem akar nem fog olvasni. Hiszen könnyen megtehetnék ilyen akciók nélkül is. Három könyvtár olvasójegyét hordom a tárcámban, a könyvtárak tárt karokkal várnak mindenkit aki olvasni akar, csak be kellene menni. De az emberek nem szívesen olvasnak ma már. A kor fejlődése hozta konkurencia győzött. Az Internet, a Videó, a CD és DVD elvonja az időt az olvasástól. Hosszú ideig én is így voltam vele. Azt a kevés időt amit művelődésre tudtam szánni én is TV nézéssel, Internettel és videózással töltöttem el. Most jött el számomra az az időszak amikor már olvasni is tudok. Nagy örömre. De azok számára akiknek a mindennapi robot után csak néhány órájuk maradt a szórakozásra még sokáig az úgynevezett elektronikus eszközök maradnak. Nem is vetek követ rájuk, az élet így alakult. Mindemellett minden tiszteletem azoké akik még próbálkoznak közelebb vinni a könyveket az emberekhez. Sokat személyesen is ismerek, főleg azóta mióta oda jártam angol társalgást gyakorolni. Szeretetre méltó, könyvet szerető emberek. Akik mint látjuk, nem adják fel olyan könnyen mint én.