Ezt a történetet tulajdonképpen megírhattam volna már tegnap is, de attól tartottam, hogy ha a filmajánlatom a második helyre szorul, esetleg lesznek akik nem látják majd és lemaradnak a filmről. Így aztán vártam a mai napig. Egyébként a film tényleg jó volt, bízom benne, hogy ezt mások is így gondolják.
Ezekkel a nyulas történetekkel meg az a helyzet, hogy amikor előre jeleztem őket valahogy jó ötletnek látszottak, most, hogy meg kellene írni, már nem annyira. De ha be lett ígérve akkor meg is lesznek írva. Apait és anyait beleadok, hogy érdekesek is legyenek.
Az első tulajdonképpen egy film, talán Franciaországban készült. Sajnos a címre sem emlékszem, csak megközelítőleg. Talán Marcellina volt a címe és így hívták a nagylányt is, akiről a film szól. Ez a Marcellina olyan 16-17 év körüli lányka lehetett, bájos ifjú hölgy, akivel a természet meglehetősen bőkezűen bánt amikor az asszonyos domborulatokat osztotta. Ez a buja külső párosult egy felfokozott szexuális túlfűtöttséggel is, amit időnként az udvar egy távoli sarkában kezelt a maga módján. Volt ennek a leánykának egy szép fehér nyuszija is. Egy kis állat. Nem hörcsög, nem tengeri malac, nem papagáj, neki egy szép tapsifüles volt a kedvence. Akit babusgatott, szeretgetett, látszott nagyon fontos a számára. Kissé félve írom le, de ha a rendező fontosnak tekintette bemutatni én sem hallgathatom el, ez a nyuszika bizony bizony bebújt a lányka szoknyája alá is ott abban a távoli sarokban.
Mindezek alapján elmondhatjuk tehát, hogy nagyon szerette Marcellina a nyuszit. A szülei viszont annál kevésbé. Ők nem tudtak arról mi történik az udvar távoli sarkában, tehát a nyúl iránti ellenszenvük nem innen táplálkozott. A filmből csak az derül ki, hogy a nyuszi gyakran bement a konyhába is ahol persze időnként a "névjegyét" is otthagyta apró gubicsok formájában. Persze lehet, hogy az ellenszenvnek egyéb okai is voltak, én csak erre emlékszem. Kétségtelen, hogy a család két részre szakadt, az egyik oldalán álltak a középkorú szülők és a szolgáló, a másik oldalon pedig Marcelina a kedvencével. Az ellenségeskedés mindennapos volt a felek között. A szülők legszívesebben megváltak volna a nyúltól, persze a lány nem engedte.
Van a történetnek egy mellékszála is, mégpedig az, hogy a családnak a húst egy közeli húsüzemből szállították. Egy fekete kifutófiú hozta egy olyan kocsival, amilyenből a fagylaltot szokták árulni. Ez a 18 év körüli fiú igen csak kinézte magának Marcelinát de a nagylány fütyült rá, levegőnek tekintette.
Egyszer egy vasárnapi ebédnél furcsa dolgok történtek. Először is ebéd előtt Marcellina kereste kedvencét de nem találta. Szülei sürgetésére, hogy menjen már ebédelni átmenetileg szüneteltette a keresést, bement ő is. Az ebéd szokatlanul jó hangulatban telt, már ami a szülőket és a szolgálót illették. Kacarásztak, nevetgéltek miközben egymás tekintetét keresték. Marcellina nem vett részt ebben, ő csak ebédelt csendben, persze húst is. Olyan pörköltféle volt. Hogy tudta-e mit eszik az nem derült ki. Először biztos nem, aztán a nagy kacarászás gyanút ébreszthetett benne. És amikor az ebéd végeztével egy darab lerágott csontot belerakott a szobájában található kis ládikóba már a néző is biztos lehetett benne, hogy rájött miért nem találta a nyuszit és miért voltak olyan vígan a szülei és a szolgáló.
Eltelt a nap, eljött az este és ő kissé nyugtalanul aludt. Éjszaka felkelt, csak úgy hálóingben és köntösben elment a közeli húsüzembe megnézni a bárányokat. Be is jutott a megfelelő istállóba, amikor megjelent a fekete kihordófiú és úgy gondolta most eljött az ideje. Megerőszakolja a lányt, majd magára hagyja. Marcellinát elnyomja az álom, és mikor a fiú visszajön az azt hiszi, hogy meghalt a lány. Megijed, hoz egy kötelet és felköti magát, ott az istállóban. Már kirúgta maga alól a széket amikor a lány ébredezni kezd. A fiú rájön, hogy kissé elhamarkodta a dolgot, könyörög neki, hogy vágja le. De a lányka nem vágja le. Ezután keres egy nagy kést és megindul hazafelé. Otthon látja, hogy a szülei jóízűen alszanak egymás mellett. Még a nyakuk is egy magasságban van. Ami jelen esetben megkönnyíti Marcellina dolgát, aki egyetlen vágással végez mindkettővel.
Hát elég mozgalmas történet, nagyjából 50 percben. Az utolsó filmkockákon azt látjuk, hogy Marcellina egy állami árvaház lakója és miután a kedves nővér leoltotta a villanyt a lányteremben a lányok mind Marcellina köré gyűlnek, aki előveszi a nyúlcsont darabot és mesél nekik...
