Rövidnadrág ügyben én is leteszem a voksomat. De kezdjük az elején. Látom a televízióban, hogy három meglett férfiember szoknyában tart valahová, miközben a média egyes képviselői filmezik őket. Vasutasok ők, akik így tiltakoznak az ellen, hogy nagy melegben is hosszú nadrágban kelljen járniuk. Bezzeg a nők, ők járhatnak szoknyában is. Innen a tiltakozásnak ez a módja.

Szerintem tényleg kutya meleg van, tényleg szellősebb a rövidnadrág, de szerintem vannak helyek és alkalmak amikor tűrni kell. Mégpedig hosszúnadrágban. A rövidnadrág szerintem egy szabadidős ruhadarab. Jó nyaralás alatt lemenni benne a strandra, beállni a szupermarket pénztár sorába, leugrani akárhová és így tovább. De szerintem munkahelyre nem való. Illetve nem minden munkahelyre való. Ott ahol az ember hosszú ideig sok ember között tartózkodik, oda tényleg nem való. Főleg nem egy szolgáltatást végző munkahelyen, mint amilyen a vasút is. Szerintem egy kalauz is emberek között tölti munkaidejének nagy részét,  oda sem való a rövidnadrág. Tudom, nagyon meleg tud lenni egy vagonban ha nincs légkondicionálás. De akkor is azt mondom tűrni kell. Nem elegáns. Más a helyzet a buszvezetőkkel.  Úgy hallom náluk a bermudanadrág meg van engedve. Szerintem ez teljesen rendben van, ők a maguk zárt fülkéjükben ülnek, nem kerülnek közelebbi kontaktusba senkivel. Felszállás közben nem azt nézi az ember, hogy miben ül a volánnál a vezető. Tudom megosztom az olvasókat de én egy kicsit konzervatív vagyok ebben a kérdésben.

A tiltakozás módja kissé szokatlan de elmegy.  A céljukat elérték, vissza lehet adni a szoknyákat jogos tulajdonosaiknak, előkerülhetnek ismét a hosszúnadrágok. A főnökség meg borítson fátylat az ügyre, ilyen is volt alapon. Senkinek nem lett baja belőle, még presztízsveszteség sem érte a céget. A magyar embernek van humorérzéke.

Én viszont este szakestélyre megyek, én is félek a sötét öltönytől, de vannak esetek mikor tűrni kell. Ez is olyan.