Éppen csak beugrottam egy kicsit az otthoni Bányásznap és a selmeci kiruccanás között. Kezdem az előbbivel. Kedden csodálatosan szép őszi időben utaztunk és érkeztünk meg a falumba. Itt a szokásos kedves fogadtatás várt bennünket és persze a többi vendéget és a helybelieket is. Pálinka és pogácsa volt a kínálat, persze alkoholmentes italok is voltak azok számára akik kocsival érkeztek. Volt kávé és pogácsa is. Időben érkeztünk, így alkalmunk volt még egy kis beszélgetésre is. Még úgy is, hogy én előtte kiugrottam a temetőbe szüleim és nagyszüleim sírjához néhány szál virággal. Pontban 10 órakor felsorakoztunk az épület előtt és átvonultunk az ünnepség színhelyére. Itt először elénekeltük vagy meghallgattuk a Himnuszt, már nem is emlékszem pontosan, majd az üdvözlések és a megnyitó beszéd hangzott el. Ezután lépett a mikrofonhoz az ünnepi szónok, aki egy szép és tartalmas beszédben méltatta a Bányásznapot. Ezután szavalat, majd koszorúzás következett. Végezetül a Bányász Himnusszal ért véget az ünnepség.
Ezután a meghívottak átvonultak a Művelődési Házba, ahol egy ebédre került sor. De még mielőtt hozzáláttunk volna a kiváló babgulyáshoz, néhányan, akik több évtizede tagjai a szakszervezetnek díszes korsót és oklevelet vehettek át. Ajándékot vehetett át a falu polgármester asszonya is, utóbbit a Nyugdíjas Bányász Szakszervezettől. Ezután már tényleg a babgulyás következett, amihez ebéd előtt személyesen lehetett leszakítani egy-egy csípős hegyes paprikát egy kisebb paprika ágról. Magam is letéptem egyet, tényleg feldobta az egyébként is kiváló babgulyást. Jó sűrű volt ez a gulyás, én így szeretem, szedtem belőle kétszer is. Illetve háromszor, de ezt már csak akkor mikor biztos voltam benne, hogy a környezetemben senki nem kér már. 3-3 rétessel zártuk az étkezést, illetve nekem jutott repeta is.
Ezt követően egy rövid séta során megnéztük a falu legújabb fejlesztéseit, majd a falu Turistaházában ültünk le egy díszesen megterített asztal köré, hogy mielőtt hazaindulunk beszélgessünk még egy kicsit. Az asztalon a tavalyról már ismert egészségtálak sorakoztak, bőven megrakva kolbászkarikákkal, göngyölt, vékonyra szelt császárszalonnával, sajttal valamint töpörtyűvel. És persze el ne felejtsem, sok-sok zöldséggel, hiszen egészségtálakról van szó. Ami nagyon jó dolog, csak kicsit nehéz volt kiszedni alóluk a kolbász és bacon darabokat, úgy hogy nehogy egy is rátapadjon a villánkra. A beszélgetés most kicsit hamarább véget ért mint tavaly, bár a vendéglátók marasztaltak bennünket csak elindultunk haza. Hazafelé megálltunk egy pillanatra Szihalomban egy körre, amiből kettő lett, sőt három mert az ott iszogató olajiparban szolgáló bányász testvérekkel hamar megtaláltuk a közös hangot. Azért jó volt este már kicsit ellazulni, persze nagyon nem lehetett, mert amíg én ünnepeltem, a levelek csak gyűltek a postafiókomban.
Most Selmecre készülök, ez egy 3 napos kirándulás egy keményebb pénteki nappal, aztán egy lazább szombatival, a vasárnap pedig már leginkább csak utazás egy knédlinyi időre megszakítva Zólyomon. Aztán lesz néhány napom, hogy erőt gyűjtsek a hétvégére a Fazola Nap rendezvényeire valamint egy szakestélyre a Leányvári Boszorkákkal. Van program rendesen, de így jó.
Végezetül nézzünk meg néhány fényképet a keddi rendezvényről:
