92 éves korában elhunyt Fejes Endre. Fejes Endre nagy író volt, látszik ez azon is, hogy Balog Zoltán miniszter is részt vett a gyászszertartáson. Voltak még egyéb hírességek is, akik meg is emlékeztek az íróról. A teljesség igénye nélkül megemlékezett  Törőcsik Mari, Spiró György és Koltai Lajos is. Én is szerettem Fejes Endrét. Elolvastam néhány művét, a Rozsdatemetőt is, amelyet leggyakrabban említenek vele kapcsolatban, nekem azonban a Jó estét nyár, jó estét szerelem! című regénye a kedvencem. A regényből nagy sikerrel játszott film is készült. Harsányi Gábor csodálatosan alakította a kisstílű szélhámost, aki a hónap 3 napján a görög diplomatát játszotta, míg a többi napon éhezett, hogy a következő hónapban 3 napig megint "görög diplomat" lehessen. Nem mindenki tudja, ezért leírom, hogy a regény alapja megtörtént bűncselekmény. Elkövetőjét halára ítélték és kivégezték.

No de nem ezért ragadtam "tollat", de nem is azért, hogy Fejes Endréről írjak. Őróla majd írnak az irodalomtörténészek. Én a végtisztességnek erről a szokatlan módjáról szeretnék írni ahogy az író óriás hamvait a Dunába szórták. Ami nem is szórás, inkább süllyesztés. Én ugyanis részt vettem már egy ilyenen, középiskolás osztálytársam hamvait szintén a Dunába süllyesztették. Leírom, hogy történt.

A Dráva utcai kikötőben a meghirdetett időpontban már ott állt egy hajó, amely úgy gondolom speciálisan erre a célra van kialakítva, de ez nem biztos. Sőt, szerintem egyáltalán nem, mert nem hiszem, hogy annyi szertartás lenne ami gazdaságilag rentábilissá tenné a kizárólagos használatot. Tehát ott hagytuk abba, hogy ott állt a hajó, a személyzet szépen kiöltözve várta a gyászolókat a bejáratnál és a hajó belsejében, amely az alkalomhoz illően volt berendezve, illetve feldíszítve. A gyászolók érkezés után elfoglalták helyeiket, én is ezt tettem, és a teremben csendben várakoztunk. Amikor elérkezett az ideje elkezdődött a gyászszertartás. Az ülő résztvevők elé lépett egy személy aki elbúcsúztatta a megboldogultat. Lehetett pap is, de lehetett hivatásos búcsúztató is, már nem emlékszem. Ezután a személyzet felszólított bennünket, hogy fáradjunk föl a fedélzetre. Miután ez megtörtét, alul oldalt kinyílt egy ajtó majd kitoltak (vagy lehajtottak) egy fél négyzetméteres kilépőt amin megjelent a személyzet egy tagja (szépen kiöltözve, sötét nadrágban, fehér ingben, sötét mellényben, fehér kesztyűben) kezében tartva egy koszorút, abban pedig a sóból készült urnát az osztálytársam hamvaival. Mi ezt fentről a fedélzetről láthattuk. Pár perc múlva az ott álló férfi lehajolt és óvatosan ráhelyezte a koszorút az urnával a vízre. Ezt követően mi is bedobáltuk a magunkkal hozott virágot, majd a hajó megfordult és elindult visszafelé. Az urna pedig a koszorúval együtt szép lassan úszott, majd elmerült a Duna hullámaiban. Elmondhatom, hogy szép és ünnepélyes volt az egész temetés, méltó egy ember hamvainak elhelyezésére. Ezután visszamentünk a terembe, ahol sor került a halotti torra, ami szintén megérne egy misét. Mármint a tor mint olyan és nem ez a tor, amelyről itt szó van. De erről majd máskor.