Legutóbb írtam arról, hogy itt van a nyakamon egy csomó elektronikai alkatrész és jó lenne gazdát találni nekik. Megmondom őszintén van nekem egy régen dédelgetett álmom, amiről már akkor tudtam hogy nem fogom tudni megvalósítani amikor eszembe jutott. Ez pedig legalább 30 éve volt.
Képzeljünk el egy tantermet, mondjuk 30 asztallal, 30 forrasztópákával, 30 darab univerzális mérőműszerrel, amelyek alkalmasak feszültség, áram és ellenállás mérésre. Ezenkívül minden asztalon zacskókat, bennük alkatrészek, amelyekből 30 felső tagozatos fiú és lány állít össze valamilyen működő valamit. Például egy telefonkihangosítót, amit a vonalas telefon mellé tehetünk és mindenki hallhatja a telefonbeszélgetést. Vagy egy hangkapcsolót amely hang hatásra bekapcsol. A lényeg, hogy valami össze legyen bütykölve egy úgynevezett szerelő panelen és egy-két óra munka után mindenki gyönyörködhessen művében.
Állítom, hogy 2-3 hét múlva elkezdték volna bújni a könyveket és szakfolyóiratokat és szép lassan sok mindent megtanultak volna az elektronika és rádiótechnika köréből. És persze otthon is elkezdtek volna tervezni, bütykölni, építeni. Természetesen lett volna egy hozzáértő felnőtt is, aki segített volna nekik, vigyázott volna rájuk. Egy szakkörvezető.
Hát sajnos ez megvalósíthatatlannak tűnt korábban is meg ma is. Még egy terem akadt volna valamelyik iskolában, talán még a forrasztópáka meg mérőműszer is került volna, viszont gyanítom jó néhány engedélyt be kellett volna szerezni, a hatóságok valószínűleg sok mindenhez ragaszkodtak volna, ami viszont ingyen nem ment volna. Meg a vezető tanártól sem várható el ingyen, az alkarészek összeválogatása, esetleg pótlása boltból jelentős elfoglaltsággal járna. Valószínűleg tanuló lenne legkönnyebben, a szülők hamar belátnák, hogy ez hasznos lenne a gyerekeknek. Jól motiválná őket a pályaválasztásban.
Én a feleségem öccsét kezdtem felkarolni, nem kellett sok energiát belefektetni, hamar saját lábára állt. Gyengeáramú villamos mérnökként végzett jó negyedszázada Budapesten. Ugyanígy "fertőztem meg" egy rokon gyereket is, ő ugyanazon a szakon végzett. Tudom, hogy kis minta, de mégiscsak 100-os az eredményesség. Tehát vannak referenciáim. Jó lett volna ugyanezt elérni mondjuk 25-30 fiatallal is, de mint írtam én sem láttam megvalósíthatónak, így bele sem kezdtem.
Pedig ezek az alkatrészek erre még mindig alkalmasak lennének mondjuk egy rádió összeszerelése 2-3 óra alatt, még ma is motiváló erő lehetne. Hát ez volt az én álmom, amelynek megvalósításáért egyszerűen nem volt erőm küzdeni. Ma meg már még kevesebb lenne. Úgy hogy ez egy elvetélt ötlet, pedig nem lenne volna rossz még ma sem.
