Az az igazság, hogy én forralt bort csak az egyetemen szoktam inni, leginkább a disznótorok alkalmával. Ezek télen vannak, ilyenkor jól esik a hidegben egy kis forralt bor. Idén viszont kihagytam mindkettőt. Nagyon hideg volt, nem éreztem volna jól magam a hidegben. Így aztán forralt bor sem volt. Tudtam viszont arról, hogy léteznek fűszerkeverékek, amelyeket csak bele kell dobni a felmelegített borba. Az egyik nap hazafelé be is léptem a közelben lévő kisboltba, hogy nem volna-e nekik ilyen? Nem volt, így aztán vettem néhány csomag papír zsebkendőt, még tartott a náthám és eljöttem.
Itthon elkezdtem olvasgatni az Interneten miket is irkálnak ezekről a fűszerekről, hát nem sok jót. Másnap jövök hazafelé, egyszer csak hallom, hogy távolról kiabál a boltos hölgy, hogy hozott forralt bor fűszert. Nekem eszembe jutott amiket előző nap olvastam, így aztán valamit motyogtam, hogy elment a kedvem időközben, aztán mentem tovább hazafelé. Aztán vagy 3 méter után eszembe jutott miket gondolhat most a hölgy magában rólam így csináltam egy kanyart és beléptem hozzá. A motyogásom most már magyarázkodásról szólt és hogy jóvátegyem viselkedésemet mindjárt kettőt is vettem. Most is ott vannak a konyhaszekrényben, ugyanis tényleg nem nagyon akaródzott felhasználni őket.
Telt múlt az idő, egyszer a Pennyben jártam, látom ott sorakoznak a kész forralt boros üvegek. Ennek már nem tudtam ellenállni, vettem egy üveggel. Ami egy darabig a konyha asztalon állt, mostanra már az is bekerült a beépített szekrénybe. Egyszerűen nem volt szívem inni ebből a cukrozott borból. A szénhidrát miatt. Változatlanul küzdök a kilóimmal, de sajnos kevés sikerrel. Azért ahol lehet próbálok vigyázni. Mint ezzel a forralt borral is.
