Élek, csak kicsit el vagyok foglalva. Már harmadik éve látogat meg a kanadai rokon, vele voltam elfoglalva az elmúlt napokban. Holnap még hátravan egy egészségügyi kontroll vizsgálat, fél éve voltam utoljára, délelőtt még erre gyúrok majd lelkileg, aztán itt a hétvége, időmilliomos leszek ismét.
A térdem is szépen javul, egy hónap után ma voltam először busszal a városban. Nyugdíjas cimborákkal volt a szokásos havi találkozásunk, jó volt ismét találkozni velük.
Itt a tavasz, jó lenne ha az illetékesek ismét kirakatnák a padokat a fő utcára, amely egyúttal sétáló utca is. Szívesen megpihentem volna egy kicsit útközben. A buszon 17 év körüli lány ült a belső ülésen, a telefonját nyomogatta, a mellette lévő külső ülésen pöffeszkedett a hátizsákja. A konfliktus elmaradt, mert a túloldalon egy picit idősebb hölgy ugrott fel a külső ülésről, hogy engem beengedjen az ablak melletti ülésre. Jól esett a figyelmessége. A bosszúságom meg menten elmúlt a másik oldali állapotok miatt. Az ifjú hölgy mentségére mondom, hogy néhány megálló után a hátizsák lekerült a lábához a földre. Pedig nem is ült senki mellette.
Elköszönök, a hétvégén jövök. Addig is minden jót minden olvasómnak.
