Azt hiszem ma a végére érek a beszámolómnak.
Hol is hagytuk abba? Ja igen! A felvonulásban kissé megfáradt résztvevők a sportcsarnokban jó étvággyal falatoztak. Egymás után ürültek ki a sörös poharak, tűntek el a töltöttkáposzták, útjukat a jó bőven mért tejfel egyengette. Na és a sör, ami bányásznak, kohásznak és erdésznek is kedvenc itala, még a régi selmeci illetve soproni időkből. Jó is az, különösen nyáridőben esik jól az embernek. A nyelven szétfoszló buborékok kimúlásukkal okozzák azt a kellemes érzést, amit úgy szeret sok ember, köztük magam is. A hatást csak fokozza az árpalé kesernyés, de igencsak kellemes harmónikus íze. Így ők ketten tudják azt az élvezetet nyújtani, ami oly kedves sok férfiembernek, de asszonyaink, lányaink sem vetik meg. Na persze, ők csak módjával, hiszen nem szép az italos asszony vagy lány. Igaz a férfi sem, de neki valahogy könnyebben elnézik. Egyesek, kik hamarább végeztek a vacsorával, párjukat táncba hívták és boldogan kipirultan táncoltak, mintha ma is húszévesek lennének.
A jó hangulatú vacsorázgatás és táncolás közben érkezett meg Kovács Kati. Érkeztét nem jelezték fanfárok, kikiáltók sem jelentették be, mégis mindenki odanézett a bejáratra, mikor megérkezett. Hatalmas tapssal fogadták őt és kísérőjét, aki egyébként Miskolcon végzett bányamérnök, talán geológus, de igazából soha nem akart hatalmas széntelepeket és olajmezőket felfedezni, mindig is a zene érdekelte. Eleinte ő is írogatott szövegeket Kovács Katinak. Taps közepette mentek fel a színpadra, majd pár üdvözlő szó után el is kezdte a régi és sokak által kedvelt slágerek éneklését, társa pedig kísérte.
Kellemes színfoltja volt a koncertnek, hogy nem a színpadon ugyan, hanem mellette, de 6 bányász egyenruhás ifjú hölgy is közreműködött, mégpedig olyan produkcióval, amit nem is tudok hogy nevezni, de megpróbálok leírni. Ütemre mutogattak, például karjukat időnként kinyújtották kicsit ferdén felfelé, aztán volt olyan is, hogy vízszintesen mozgatták ütemre, de az is előfordult, hogy két kezükkel köröket írtak le maguk előtt. Mindezt nagyjából egyszerre, láthatólag valamelyikük diktálta, hogy most mi jöjjön, a többiek pedig őt figyelhették. Mindenestre bájos, kedves dolog volt. Közben persze figyeltünk Kovács Katira is. Nem playback volt, mert egyszer a közönség soraiból kért számot is elénekelte. Egyébként is azt észre lehetett volna venni. Aztán a művésznő (aki mellesleg fekete nadrágban és fehér blúzban volt) meginvitálta a fiatalokat a színpadra is. Hogy szándékosan-e, vagy nem, nem tudom, de hirtelen nagyon gyors dalra váltott, szegényeknek igencsak gyorsan kellett "kísérniük", ki is fáradhattak, mert ezután lejöttek a színpadról. Aztán még egyszer láttam őket a színpadon, többé nem. Persze a táncolósabb fajták táncoltak közben, én eszegettem a töltöttkáposztámat, itt ez megengedhető volt. A töltöttkáposztás edények mögött álló fehér ruhás asszonyságok meg billegtették magukat a zenére mint a Veresegyházi asszonykórus, helyenként együtt énekelve is a művésznővel.:) A műsor végén egy úrimeber CD-ket árult amiket aztán az énekesnő ott helyben dedikált is. Vitték is a a kollégák mint a cukrot.
Nem sokkal ezután hazaindultam amúgy gyalogosan. Szép idő volt. A Dobó téri söröző teraszán hallgatók üldögéltek és söröztek, megálltam egy pillanatra. Beszélgettünk kicsit aztán folytattam utamat hazafelé. Egyedül tértem nyugovóra, kollégám csak később jött haza. Ezzel tulajdonképpen a Bányász-Kohász-Erdész találkozó véget is ért. Másnapra még egy szentmise maradt azok számára, akik ezt igényelték.
Nekünk rendezőknek viszont már csak a pakolás maradt hátra. Szeretném kiemelni, hogy nem csak a mi diákjaink vettek részt a pakolásban hanem a dunaújvárosi kohászok és a soproni erdészek és fások is. Újra összefogtak a selmeci utódkarok hallgatói, ami örömmel tölti el az ember szívét. Természetesen én is ott voltam, még ha a munka javát a fiatalokra is hagytam. Együtt jöttünk haza. Fél 5 volt mikor megérkeztem. Kicsit fáradtan ugyan de a jól végzett munka örömével.:)
Végszóként köszönetemet szeretném kifejezni minden hallgatónknak aki rendezőként hozzájárult a sikeres találkozóhoz. :)
